Vilma-ház

A VILMA-HÁZRÓL

A Vilma-ház értékmentő tevékenységének támogatása

(továbbiakban katt a címre: Vincze -pince, a talpasház)

A Vincze-pince, a talpasház

A VILMA-HÁZRÓL

A somogyszobi Luther u. 24 szám alatti épületet 1839-ben építette a református, jómódú Puskás család. A háromosztatú, füstöskonyhás lakóház volt Somogyszob első tégla parasztháza. Az eredetileg zsuppos háznak földes padozatú, két 6×6-os szobája volt.

A füstöskonyha, mely a Ház éke, 4x4m-es, egy 6 kenyeres és egy kacsasütő kemence van benne padkával. A konyhából lehet fűteni a két szobát is, melyekben cserépkályhák voltak. Az előtte levő pitarból, kívülről nyílik mind a három helyiség. Levédéséig a Puskások tulajdonában volt az ingatlan. Semmit nem változtattak rajta, csak a 60-as években a zsúpot cserélték le cserépre és a villanyt vezettették be.

Az 1960-as években kiemelten foglalkoztak a kutatók a Luther utca 24. alatti portával, ekkor elkészítették az akkor még teljes porta felmérését. A méhest Szennára vitték a somogyszobi portára, a többi melléképület elpusztult. Puskás Vilma halála után 1982-ben országos műemléki rangot kapott a megmaradt lakóház, s kormányzati segítséggel községi tulajdonba került. A helyreállítási munkák pénz hiánya miatt elakadtak, és 20 évig nem történt semmi. 2001-ben a KÖH műemlékhelyreállítási programja keretében jelentős anyagi támogatással és a Ház védelmére és működtetésére létrehozott Vilma Háza Alapítvány közreműködésével és az Önkormányzat segítségével az épületet fölújítani, fölavatni és átadni a köz javára 2003. szeptember 6-án. A Ház berendezését a falu polgárai adták össze. A régi szellemi, tárgyi emlékek gyűjtése még ma is tart. Az ingatlan, a rajta levő épületekkel az önkormányzat tulajdona, a gyűjtemény, berendezés és egyéb ingóságok a Vilma Háza Alapítványé.

A portára a Hosszú portáról a kinti kemence, a parókiáról a zsaluszerkezetes melléképület, Háromfáról egy fonott góré, a szobi postától a kút és a Szalaiék portájáról a méhes került áttelepítésre az idők folyamán. Minden telepítés a műemlékvédelem engedélye alapján történt. 2009-ben megtörtént a leltározás.  Azóta hivatalosan is muzeális kiállítóhely a Ház, gyűjteménye: közgyűjtemény. A műemlék és portája egy tájház-lánc tagjaként rajta van a világörökség várólistáján.

2014-ben pályázati úton a hátsó udvarra egy új, nagy melléképületet építtettünk Spanics Ágnes elnökünk szervezésében, melyben nagy konyha kemencével és nagy foglalkoztató van. Itt kapott helyet a kovácsműhely is. 2017-18-ban a foglalkoztató tetőtere került beépítésre. 2018-ban elkészült a fészer, itt a mezőgazdasági eszközök kaptak helyet. Fél év múlva egy kisebb fedeles is felépült, a zárt részben lett kiállítva az asztalos-kádár műhely, míg mellette egy nyitott foglalkoztató kapott helyet. 2020-ban a tetőtéri kiállítást is berendeztük, ebben az évben a kamrát is kialakítottuk a fekete-házban, és megnyílt a két m²-en a Budi-múzeumunk is. 2021-ben pályázati forrásból a segesdi szőlőkből áttelepítettünk egy adományba kapott pincét a portára.

Az alapítvány

Az Alapítvány a műemlékház megmentésére és működtetésére létrejött nonprofit szervezet, melynek feladata és célja a falu tárgyi és szellemi múltjának felkutatása, összegyűjtése megőrzése és átörökítése a későbbi generációknak. Alapítóelnöke Spanics Katalin.
A gondnokot az Önkormányzat biztosítja, emellett Ház működését, fejlesztését a „vilmások” végzik, kik ingyen munkájukkal járulnak hozzá az Alapítvány működéséhez. Így van köztünk könyvelő, pénztáros, pályázatíró, kert és fák ápolója, textilek gondozója, kézművesek, sütők-főzők, stb.

Támogasson minket!
Kérjük, hogy adója 1%-val támogassa a Vilma  Háza Alapítvány munkáját!
Adószám: 18775222-1-14
Bankszámlaszám: 67000045-19999434
A Vilma Háza Alapítvány közhasznú szervezet, mely a műemlék ház megmentésére és működtetésére jött létre.

SK

Somogyszob rövid története

Somogyszob Belső-Somogyban a Balatontól délre 50 km-re, Kaposvár-Gyékényes között fekvő halmazfalu. Az Árpád-korban királynéi birtokként „ Següsd” vármegyéhez tartozott, (Említik, hogy volt gyékényvára a kora Árpád-korban.) A muhi-csatavesztés után 7 kanász kísérte IV. Bélát Somogyszobról Segesdre a népemlékezet szerint. Legújabb kutatás szerint az első írásos említése 1230-ból, egy periratból való (Dr. Kasza Ferenc kutatása), majd 1295-ben egy adománylevélben is említik. Ekkor már volt plébániája. Előfordul Zub, Zoob, Szub, és Szobb alakban is. A név egy akkori személynévből eredhet. A XV. században sok tulajdonosa volt, a török időkben többször elpusztult, a visszaszivárgó lakosság új helyen építette föl a falut és  új hitre tért át. Első protestáns papjuk Ivankó volt, ekkor még Luthert követték, majd később a falu többsége a radikálisabb Kálvin hitét fogadta el, de templomot, iskolát közösen tartottak fent az evangélikusokkal.  Az 1744-ben templomukat és a már működő iskolájukat bezáratták, a falut a veszprémi káptalansághoz csatolták. 1785-ben a türelmi rendeletről tudomást szereztek a faluban, ezért a református Puskás János és Pálfi József elment Budára-Bécsbe- Budára gyalog, templomépítési-jogot szerezni. Először egy paticsfalú templomot építettek, mely 40 év múlva leégett, új templomuk 1841-ben készült el szilárd anyagból, amit 1837-ben kezdték építeni  A mostani katolikus templomot az esztergomi főkáptalan 1779-81. években építette barokk stílusban  egy mesterséges dombra, melyről a népemlékezet azt tartja, hogy törökkori tömegsír volt.  Egy emlékező mondta csak 2020 után, hogy a régiek úgy mondták, hogy melencében hordták össze a dombot, hogy magasan legyen a templomuk. Az evangélikus templom 1941-ben épült. A katolikus iskola 1825-ben kezdte el működését. 1855-ben kolerajárvány pusztította a falut.

1860-ban Somogyszob lélekszáma a környéken levő pusztáival együtt 980 fő volt. A falu lakott területe régen sokkal kisebb volt, 1867-ben még a falu nyugati vége a mai Erzsébet-kertnél ért véget „Mikor tudomást szereztek a kiegyezésről, elmentek este az emberek a templomba imádkozni, énekelni. Utána fáklyás felvonulást rendeztek a falu végéig. Így ünnepelték meg a kiegyezést” A XIX. sz. közepén Somogyszobon még 7 vizimalom működött. Erre utal a falu egyik patakjának, a Kácsmónának (Kovács molnár) neve is. A Kálvin u. 32-es számú ház és a Varasdy ház tetőfája  egy-egy bontott vizimalomból származik.

1872-ben megépült a Dombóvár-Gyékényes vasútvonal, 1892-93-ban a barcsi-balatonszentgyörgyi szárnyvonal is elkészült. Megnőtt a falu lélekszáma is. Az első kaszinó 1896-ban alakult az Esze-házban (Szt. Imre u.), 1901-ben körjegyzői székhely lett, 1902-ben olvasókör, 1914-ben iparoskör alakult. 1907-ben vette föl Szobb a Somogyszob nevet megkölönböztetésül a Hont-megyei Szobtól, mely ma testvérvárosa.

1897-ben 203 gazdaságban 450 tehén, 239 ló, 468 disznó, 4747 baromfi és 87 méhcsalád volt. 1925-ben így oszlott meg a falu lakossága: magyar: 1923 fő, tót: 1 fő, román: 1 fő. Római katolikus: 930 fő, református: 870 fő, evangélikus: 82 fő, izraelita: 40 fő, görög katolikus: 3 fő. Ekkor a házak száma: 360 volt. (forrás: Dr. Jankovits Tihamér: Somogyszob története, Somogy Vármegye, vilmás gyűjtés)

S.K

Régi képeslapok a faluról.