Farsangi lakodalmak

Kiss Istvánné Horváth  Erzsébet

Régi időkben csak farsangban tartották a lakodalmakat. Lánykérés után volt a kézfogó, vagy kislakodalom, azt a lányos háznál tartották. Oda jobban a lány rokonait hívták, a fiúéktól csak a legközelebbi rokonokat, tehát keveset.

1.kép: Kisgyura József és Tislér Rozália 1914-ben, 2.kép: Puskás Ferenc és Hosszú Katalin 1920-ban

A nagy lakodalmat a vőlegényes háznál tartották, akkor volt az esküvő. A lányos háznál elbúcsúztatták a menyasszonyt anyjától, apjától, testvéreitől, rokonaitól, szomszédaitól, lánypajtásaitól. És így indultak az esküvőre, először a községházára, akkor úgy nevezték. Utána a templomba, ki milyen vallású volt, ott esküdtek. Voltak a nyoszolyólányok, a vőfények, régen ilyen szokás volt. Az első vőfény vezette a menyasszonyt egész az oltárig, vagy az úrasztaláig, az koszorúslány meg a vőlegényt.  Esküvő után pedig a vőlegényes háznál felköszöntőt mondott a vőfény ezzel a rigmussal:

„Meghoztuk kedves háziak az új asszonyt,                                                         

  Fogadják olyan szeretettel és tisztelettel,                                                         

  Ahogy ő idejött!                                                                                                         

  Fogadják őt kedves lányuknak, vagy már menyüknek!”

És megkezdődött a lakodalom, volt, ahol a régi időkben két napig is tartott. Megkezdődött a vacsora, először a tyúkhúslevest tálalták, a vőfény még meg is tréfálta a lakodalmas népet.

„Ez a tyúk tegnap még a szemétdombon kapirgált,                                                               

 Most meg a levesestálban!”

Aztán főtt húst, mártással, pirított húst, a tyúkhús egy részét megpirították főzés után, aztán kemencében sült pecsenye sertéshúsból, savanyusággal, meg  rizsával, hajdinával tálaltak. Akkor régen nem volt rántott hús meg fasírozott. Éjfélkor pedig párolt fokhagymáshúst tálaltak, ezt marhahúsból készítették. Mert akkor, ahol nagy lakodalmat tartottak, vágtak növendék marhát, nemcsak sertést. Akkor nem volt annyi sütemény meg torta. Volt kukoris, patkó, kuglóf, csörögefánk és esetleg pörkölttorta. Ezt dióból és olvasztott cukorból csinálták különböző formában.

1. kép) özv Puskás Ferenc  és Zsupárdi Katalin 1930, 2, kép) Nagy (Piros) József és Kisgyura(Baranyás) Örzse 1934-ben, a fátyla a Vilma-ház gyűjteményébe került, a fehér szoknyát kékre festette és elhordta. 3, kép) Antal Gábor lelkészünk és Nagy Katalin 1948-ban 4. kép) Kiss István és Horváth Erzsébet 1950-ben.

Megvolt a vacsora, éjfélkor bekötötték a menyasszony fejét, régen kontyot tettek a fejére, most már kendőt. Kasmírruhába, bokrosingbe, vagy pruszlikba és csöngős kendőbe öltöztették. A vőfény bevezette az újasszonyt és eltáncolták a menyecsketáncot. A násznagy fogta a tányért és abba tette a násznép a pénzt. A vőfény mondta, hogy „eladó az újasszony”. Ő táncolt vele először és mondta,

„ mindenki forduljon vele egy  kurtát, csak arra vigyázzanak                                                             hogy le ne tapossák a cipője orrát”

Mikor már eleget táncolt, bejött az ifjú férj, pénzével letakarta a tányért, ez csak papírpénz lehetett, kivitte az újasszonyt és megszámolták a táncpénzt.

1.kép: lakodalmi zenészek a 60-as években 2.kép :lakodalmas főzőasszonyok 

És folytatódott a lakodalom, a zenészek megkezdték a dusolást, ez azt jelentette, hogy pénzért ott az asztalnál mindenki elhúzattatta a nótáját, ráhúzták a pénzt a vonóra, vagy a zenész kalapjába tették.  Ez a pénz a zenészeké volt. És mulattak, táncoltak tovább.1.kép)Lakodalomban a háznál a 60-as évek elején, 2,kép) Antal Gábor lelkészünk esküvőjére földíszített templombelső 1948-ban.

Ahol kétnapos volt a lakodalom, hazamentek kicsit pihenni a vendégek, és reggel hívta vissza a népeket a pozsovics, vagy a hívogató. Akik lustálkodtak és nem mentek vissza időre, azokat megláncolták vaslánccal és úgy vitték vissza a lakodalmas házhoz. Volt, ahol hitvány födőket ütögettek össze és régen volt olyan piros  ágyterítő, azt rátették egy póznára és ez volt a zászló, ezt is vitték a vendégek előtt, volt amikor a zenészek is kísérték a megláncoltakat. Ez egy régi szokás volt, de szép szokás. És ott maradtak, amíg jól érezték magukat.

A régi lakodalmakban sok szép szokás volt, hosszú lenne mind leírni. Szép volt, jó volt, most már csak emlék.

Kiss Istvánné Horváth  Erzsébet                                                                           Somogyszob, 2006. III. 10.

(A Vilma-házi Hírmondó kérésére)

SK