Vilma-ház

Somogyszobon volt körzeti rendőr: Petrus Imre

 

Somogyszobon volt körzeti rendőr: Petrus Imre

 

Mielőtt bármit mondanék, leszögezem! A rendőrség szakma, nem politika! Rendőrnek lenni hivatás, nem politikai hovatartozás!

Kaposfőn születtem 1934-ben. Hárman voltunk testvérek, még egy fiú volt és egy lány, a lány mostohatestvérem volt.  Én voltam a legkisebb. Kutason nevelkedtünk, édesapám ott dolgozott az  uradalomban. Aztán Kisbajomban felesben gazdálkodott bérelt földön, aminek a felét később meg is vették édesanyámmal.  Majd házat is vettek Kisbajomban,  a gazdaságot is fölfejlesztették.

Petrus Imre feleségével és Imre fiával

18 éves koromban a vasműveknél akartam elhelyezkedni Dunaújvárosban, de fiatal voltam , nem vettek föl. . Letőség volt a rendőrséghez menni dolgozni, mint fiatal rendőrtanoncot elvittek Aszódra, egy 6 hónapos iskolába, utána Tatabányára kerültem, ott voltam 2 évig rendőr. Ott járőr voltam 1 évig, majd körzetvezető lettem. Én a 9-es és a 10-es akna felelőse voltam. Kemény körzet volt. Mikor a bányászok a Vigadóba, így mondták  a kocsmát, mulattak, verekedtek, én bementem, elordítottam magam, azonnal abbamaradt  a verekedés. Magas voltam, de vékony termetű. Nem volt akkor divat megkérdőjelezni a rendőri  intézkedést.

Sosem felejtem el, egy alkalommal eljött a bátyám Tatabányára, elhívtam a Vigadóba beszélgetni kicsit, akkor is nagy verekedés volt ott. Mikor beléptünk, én elkiabáltam magam, egy bányász nagyon nagy lendületben vol, kezében 1 tőrkéssel támadt felém, amit én elkaptam. A kés pengéje megvágta egy kicsit a kezemet, azt az embert a többi bányász segített lefogni nekem. A vezetőjük beszólt az őrsre, azonnal jöttek a rendőrök és a karhatalmisok is. Eljárás indult ellene, belevették a hivatalos személy elleni támadást is. 2 évet kapott.

2 évig voltam Tatabányán körzeti megbizott, aztán jött az a a rendelet, hogy aki nem volt katona, az nem lehet rendőr, sajnos be kellett vonulni.  Piros László volt akkor a honvédelmi miniszter. A határőrséghez vonultattak be, Sopronban voltam kiképzésen 6 hónapig, aztán Fótra kerültem, a gyermekvárosba, ott volt a határőség tiszthelyettes iskolája, oda jelentkeztem tiszthelyettesnek, ott voltam 10 hónapig tiszthelyettes kiképzésen. Onnan, mint szakaszvezető kerültem ki Sopronba, brennbergbányai őrsre. Volt ott az őrsparancsnok, 1 politikai tiszt, és én , a tiszthelyettes a határőrökkel. 56-ban a forradalom kitörésekor gépkocsikkal jöttek a forradalmárok, fegyvert és élelmiszert akartak a raktárainkból. A mi örsünk fönn volt egy hegyoldalban, tőlunk lejjebb úgy 300 m-re voltak lakóépületek. A tisztünk olyan talpraesett volt, hogy riadóztatott mindenkit , és nem tehették be a lábukat. Mondta nekik, hogy forduljanak vissza, ha nem akarnak kellemetlenséget. Így nem adtunk sem fegyvert, sem élelmiszert. Aztán november 4.e után az emberek, mint 1 búcsújáráson, úgy mentek Ausztriába . Nem lehetett a határt őrizni, 3 hétig nem is volt határőr szolgálat. Fölfüggesztették.  Maguk a szovjet katonák vitték az embereket pénzért teherautókkal Pestről a határig, onnan meg gyalog mentek át. Ott a mi körzetünkben nem volt semmi összetűzés, lövöldözés a disszidálókra. Itt aknamező volt régebben, de addigra már fölszedték, Aztán helyre állt a rend. Mikor letelt a 3 év katonai szolgálat, leszereltem, hazamentem. Hívtak a zöld ÁVÓ-hoz, nem mentem, hívtak vissza Tatabányára , de úgy döntöttem, nem megyek olyan messze a szüleimtől, maradtam.  A 15 hold föld tisztes megélhetést bíztosított. Akkor már a bátyám elnősült hazulról, a nővérem is férjhez ment.  Kisbajomban nem volt katolikus templom, de templomba kellett menni vasárnaponként, így a reformátusba jártam én is. Nagyon fifikásak a reformátusok! A női oldal felett a karzaton a lányok, a férfiaké felett a legények ültek. Hát átbámultunk a túloldalra. Ott akadt meg a szemem egy bogárszemű lányon, Erzsikén, aki később feleségemet is lett , leánykori nevén Patak Erzsébetnek hívták.

Atádon volt a kék-ÁVó, politikai vonalon dolgozó rendőrség, 2 -szer is behivattak, igértek előléptetést, csak menjek dolgozni hozzájuk, de nem mentem, a szüleimnek segítettem a földeken 3 évig.  3 év után a TSZ-itettek, elvitték a 2 szép lovat, 2 szép tehenet, aztám apám is beállni kényrerült- akkor jelentkeztem rendőrnek Kaposváron. Megkaptam a szakaszvezetői rendfokozatomat és a kutasi kerületben lettem rendőr, február elején jelenkeztem, február 17-án, 1960.02.18-án házasságot kötöttem Erzsikével, én 23 éves , ő 18 éves volt. 28-án foglaltam el a helyem, közben vizsgálatok voltak, felvételi, orvosi. A következő évben ismét el kellett menni iskolába Csopakra. Ott volt a rendőrségnek alapkiképző iskolája. A régi iskolát nem ismerték el. Itt 5 hónapig voltam. Iskoláimat tiszta 5-sel végeztem el. Ezek elvégzése után vissza kellett menni járőrnek, később már ügyeletes lettem, aztán kinevetek körzeti megbizottnak, Ez volt az első körzeti megbízatásom. 2 évig voltam itt, Abban az időben minden kisebb helyen megszüntették az őrsöket, csak a városi kapitányságok maradtak meg, a megszüntek helyett körzet -csoporok lettek, így voltunk 2-ten Németh Gyulával Kutason. Közben odamentünk lakni szolgálati lakásba.

Kaposváron született Imre fiam 1962. 02.05-én. A kisbajomi házat eladtuk.  Azt igérték a feletteseim, ahol házat veszünk, oda helyeznek rendőrnek. Annak idején volt 100 000 Ft-unk, Atádon akartunk volna házat venni, de nem volt megfelelő ház.  Pintér Feri bácsi szobi felvásárló Kutasra is járt felvásárolni, az mondta nékem, hogy itt van egy jó ház eladó. Eljöttem megnézni, megtetszett, megvettem. Azóta itt lakunk Somogyszobon,  a Kálvin utca végében. Édesapám is velünk lakott már akkor, mert édesanyám meghalt. Mikor megvettük a lakást, abban a pillanatban kineveztek körzeti megbizottnak, helyettem meg a bolhási megbizott ment dolgozni  Kutasra és a szolgálati lakásba is. 2 év után jött a rendelet, el kellet végezni a zászlós iskolát is. Ez 1 éves bentlakásos iskola volt Budapesten, amit nem tudtam vállalni, mert nős voltam, kisgyerekkel. Helyette indult Kaposváron levelező tagozat, de az 2 éves volt. Vállaltam munka mellett. Heti 2 nap kellett menni, tiszta kitünőre vizsgáztam. Soronkivül azonnal előléptettek főtörzsőrmesterré. El akartak csalni Kaposvárra, de maradtam, a feleségem és édesapám is azt mondta, itt már megszoktunk.Edit lányom  Nagyatádon született 1967. 03.14-én. Sokat helyetesíttem a szabadságolt atádi parancsnokokat, néha a nyomozóknak is be kellett segíteni. Akkor a feleségem volt szó szerint a helyettesem. Számtalanszor jöttek éjjel panaszt tenni, neki mondták el, ő meg nekem, mikor megjöttem. Mikor elmentem külterületre, Barátiba, Bolhásra, Darvasra, Kaszóba, Kanizsaberekbe, Bördecbe, Mihályfára, mikor jöttem haza, a feleségem mondta, apu, ez volt itt, az volt itt, menjél ide, menjél oda. 2 szer voltam országosan kiváló megbízott. Mikor idekerültem, akkor éves viszonylatban 25-30 bűncselekmény volt. Kisebb lopások, súlyos testi sértés, garázdaság, tartáskötelezettség elmulasztása, magánlak sértések, Ezek az itteni szolgálatom alatt egyre kevesebbek lettek, szinte megszüntek. Nyugodt körzett lett Somogyszob.

Sok összejövetel is volt a parancsnokságon, nyugdíba vonulás, jubileum, kitüntetések alkalmábból. Az ilyen ünnepeken a feleségemmel, neki is jó hangja volt, szoktunk énekelni a többiekkel nótákat, operettet.. A parancsnokom is elcsodálkozott.

Kaszóban 10-én volt a fizetésnap, ilyenkor megteltek a kocsmák. Végigjártam a kocsmákat, a külterületen levőket is . Akkor az éjféli vonatnál szinte mindig volt rendőr. Ilyenkor jártak a bűnözők, mindenki le lett igazoltatva. Már akkor volt vasuti rendőr Somogyszobon, a Pávai Pista. 10-én volt egy nagy verekedés, fölszólítottam, hogy hagyják abba, csak a bolhási B….k nem hagyta abba, hanem fölkapta a nagyfejszét és emelte rám, én elugrottam félre, már lecsapni nem tudott rám, mert úgy fejbe csaptam gumibottal, hogy összerogyott. Ő is 2 évet kapott, Akkor rendőrt nem lehetett bántani, nem úgy, mint most, hogy dobálják, ütik verik, Ma nincs a bűnnek mi visszatartsa, büntetés, fegyelmezőerő.

J.I, ezt elmesélem, állandóan lopott, betört az iskolába, göngyölegbe, Kaszóba is betört, ezért sokat volt a börtönben, 1 évet, 3 hónapot, 6 hónapot. Mikor kiszabadult, akkor rendőri felügyelet alá tették. Meg volt határozva, hogy este 8 után nem hagyhatja el a lakását, nem mutatkozhat nyilvános helyeken, nem hagyhatja el a körzetet,. Elő volt írva, hogy mikor hol kell ellenőrizni a REF-eket, nappal, este, éjjel. A REF-eseknek minden hétfőn az irodámban kellett jelentkezni, be kellett számolnia, hol dolgozik, azt nekem le kellett ellenőrizni. Imrének vasárnap kellett jönni a lakásomra, úgy szokta mondani: “zászlós uram , megjelentem. Mondtam neki, tegnap ellenőriztelek, nem voltál a lakásodon. Erre azt mondta: “Tudja mit, van magának felesége, azt b…-sa, ne engem.” Ezen úgy bemérgesedtem, hogy a hajánál fogva földre rántottam és jól hátba vágam. Erre az meg kifutott , de olyan pechje volt, hogy a kiskapu befele nyílott , nem kifelé. Na ott megfogtam. Megmondtam, még egy ilyen beszólás és följelentem. Akkor foglalkoztunk az emberekkel, nem az irodában ültünk vagy az autóban. Én csak a külterületekre mentem autóval. Itt helyben mindig gyalog mentem. Elmentem  este, akár éjfélkor is végigjárni a falut, nem féltem. Ma félnek a rendőrök. Mikor nyugdíjas rendőrtalálkozonk volt, azt mondta a parancsnok, ma már csak párosával meri kiküldeni az embereit. Ma már nem riadnak vissza az emberek  semmitől, boldog boldogtalannak fegyvere van. a pártok is tönkre tették a rendőrök megbecsülését. A tüntetők megdobálhatják a rendőröket! Hány rendőrnek tört el a karja, lába, mindez büntetés nélkül. Senki nem védte meg őket, értük nem írtak levelet a bírák! Én most nem mennék el rendőrnek, pedig letöltöttem 42 évet és csak kétszer használtam a gumibotot. Hozzá kell tennem, a rendőr szabályszerű öltözete, hivatalos fellépése is sokat számított. Soha nem tettem le a sapkámat, csak utazáskor vonatban, vagy autóban lehetett sapka nélkül egy rendőr. Számit a biztos, rendezett családi élet, rendezett környezet is.

1989-ben mentem nyugdíjba, Én is úgy voltam, hogy vártam a nyugdiba vonulást, addig nem volt semmi bajom, utánna meg jöttek a bajok egymás után. Az a rengeteg motorozás, amit mi mentünk, télen, nyáron, esőben ,hóban, mind most jön ki az emberen. A autó sem volt sokkal jobb. Beültem az jéghideg autóba, mire bemelegedett, kiszálltam, aztán úja a jéghideg ülés. És minket még mindig elenőriztek is. Úton, irodában, külterületeken. Elő volt írva: kedd délelőtt: szomogyszob-atádi útszakasz. És ellenőrizték bizony, hogy ott vagyok-e. Mikor reggel bementem az irodába, le kellett jelenkezni. És nyilvántartást kellett vezetni, Ettől -eddig szobi nyilvános helyek ellenőrzése, akkor Szob-Kaszó útszakasz, amakkor állomás ellenőrzése.

Mikor a fiam rendőr lett, még jobb volt a helyzet, De mondtam neki, csak a közlekedésiekhez menjen, Mert a rendőrnek csak mindig a trógerekkel van dolga, rendessel soha nincs gondja, A lányom elvégezte a gyors és gépíróiskolát, majd a fonalgyárban dolgozott  Aztán ő is a rendőrség kötelékébe került .A férjével együtt tanultak, én meg úgy csináltam, hogy olyankor mindig szabad legyek, hogy a kicsihez be tudjak menni vigyázni

“Mikor végeztem  a gyors és gépíró iskolát,apu vigyázott a gyermekemre.  Ő etette pelenkázta, sétáltatta, úgy ellátta, mint egy anya! Rengeteget köszönhetek neki, az érettségi vizsgáknál is így volt.Később  a nagyatádi TIT-nél elvégeztem egy felsőfokú gazdasági informatikai iskolát is, ahova 2 évig jártam munka mellett. Akkor is nagyon sok segítséget kaptam a szüleimtől. A bátyámnál 3 gyermek van, nálam 2 fiú. Apukám nagyon örült az öt unokának és mindig mindenben  segítettek, a gyerekek felnevelésében is. Hiányát örökké érezni fogjuk!”(Szőkéné Petrus Edit)

2008. 10. hónap 7-én halt meg, 10-én a nagyatádi központi temetőben helyezték végső nyugalomba.

(Az írás  a 2006-os évben készített felvétel alapján készült. A képek leánya, Petrus Edit tulajdona  (vilmás gyűjtés) SK.