Vilma-ház

Egy régi emlék húsvétról

Egy régi húsvéti emlék 

Az 50-es  években történt.

A szomszéd kisasszony udvarlóját apám kísérte át esténként a menyasszonyához. Akkoriban nem illett egyedül találkozni a fiúnak és a lánynak az udvarlás eme korai szakaszában. Az ünnepekre az  udvarló egy könyvecskével kedveskedett nekünk gyerekeknek, ami a húsvétról szólt.

Keménylapokból állt a könyv, szép színes rajzokkal. A nővérem 6-7 éves lehetett , már tudott olvasni, én 4-5 évesen még nem. Be is magoltuk az egész nyuszis történetet, aztán apánk elé álltunk és jó hangosan elfújtuk:

” Vasárnap délután szép tavaszi napon  öreg Nyuszi Gáspár beszélget a padon,

Közeleg a húsvét, kedves szomszéd uram, nem tudom, hogy győzöm-e a sok munkát magam.

-Igaza van szomszéd! Bezzeg a kis méhek, közösen gyűjtik a finom lépesmézet.

-Egyet mondok szomszéd, kettő lesz belőle , dolgozzunk közösen, mit gondol felőle?”

Mikor idáig értünk, apánk legyintett és kirohant. De mi ragyogó képpel loholtunk utána  és üvöltöttük-

Könnyebb így a munka, kíméli az erőt, hátha megpróbálnánk mi is húsvét előtt!!”

Aztán, ha azt akartuk, hogy apánk kimenjen, hát eléálltunk és rázendítettünk. Milyen jó mókának gondoltuk ! Szegény apánk, hogy megugráltattuk.