Egy régi húsvéti emlék
Az 50-es években történt.
A szomszéd kisasszony udvarlóját apám kísérte át esténként a menyasszonyához. Akkoriban nem illett egyedül találkozni a fiúnak és a lánynak az udvarlás eme korai szakaszában. Az ünnepekre az udvarló egy könyvecskével kedveskedett nekünk gyerekeknek, ami a húsvétról szólt.
Keménylapokból állt a könyv, szép színes rajzokkal. A nővérem 6-7 éves lehetett , már tudott olvasni, én 4-5 évesen még nem. Be is magoltuk az egész nyuszis történetet, aztán apánk elé álltunk és jó hangosan elfújtuk:
” Vasárnap délután szép tavaszi napon öreg Nyuszi Gáspár beszélget a padon,
Közeleg a húsvét, kedves szomszéd uram, nem tudom, hogy győzöm-e a sok munkát magam.
-Igaza van szomszéd! Bezzeg a kis méhek, közösen gyűjtik a finom lépesmézet.
-Egyet mondok szomszéd, kettő lesz belőle , dolgozzunk közösen, mit gondol felőle?”
Mikor idáig értünk, apánk legyintett és kirohant. (kulákosították) De mi ragyogó képpel loholtunk utána és üvöltöttük:
„Könnyebb így a munka, kíméli az erőt, hátha megpróbálnánk mi is húsvét előtt!!”
Aztán, ha azt akartuk, hogy apánk kimenjen, hát eléálltunk és rázendítettünk. Milyen jó mókának gondoltuk ! Szegény apánk, hogy megugráltattuk.
SK