A TERMÉSZETRŐL
A keresztes vipera
A keresztes vipera a viperafélék családjába tartozik, Európa nagy részén honos.
Alkalmazkodóképessége igen jó, a homokdűnéktől a hegyekig, a lápoktól az erdős területekig meg tud élni. A hideg és csapadékos éghajlatot is elviseli.
Hazánkban főként síkvidéki, hűvös, nedves erdőkben él. A Tiszahát, a Zemplén, valamint Somogy és Zala egyes részein fordul elő. Kicsiny, foltszerű állományai erősen veszélyezettek, ezért szigorú védelem alatt áll. A faj eszmei értéke 50 ezer Ft.
A keresztes vipera rejtett életmódú, félénk állat, ezért ritkán kerül a szemünk elé. Régebben a szándékos pusztítás, a méreggyűjtés miatti befogás, valamint az élőhelyek beszűkülése miatt állománya erősen megfogyatkozott. Tavasszal és ősszel sokat napozik, a forró nyárban pedig az árnyékot keresi. A telet faodúkban, föld alatti üregekben megdermedve vészeli át.
A keresztes vipera az egész életét egy viszonylag kis területen, de mindig víz közelében tölti. Fő tápláléka: békák, gyíkok, rágcsálók, de madárfiókákat és rovarokat is fogyaszt. Áldozatát az általa keltett rezgések és a szaga alapján követi. Szagmintát a levegőből a villás nyelvével vesz, amit aztán a szájpadlásán lévő receptorokkal értékel. Ha elérhető közelségbe kerül, ráveti magát és belemélyeszti üreges méregfogát , melyen keresztül a méreg az áldozat testébe jut. Ezután követi áldozatát, amely a méreg hatására gyorsan megbénul. A kígyó mindig egészben nyeli le áldozatát.
Párzási időszaka: április vége, május eleje. Ezt követően táplálékban gazdag helyre húzódnak, majd a nőstény augusztus , szeptember eleje között világra hozza 6-10, néha 14 utódját. A kicsinyek 18- 20 cm körüliek, áttetsző burokban születnek, amelyből azonnal kibújnak, és néhány óra múlva megvedlenek.
A kicsinyek születésük pillanatától önállóak. A vipera természetes ellensége a sün, a vaddisznó és a tudatlan ember.
Hóka Sándor
Somogyszob, 2006.