Vilma-ház

Hóka Sándor: Madarak vándorúton

Madarak vándorúton

A madárvonulás egyike a legigézőbb természeti jelenségeknek. Amikor egy apró, törékeny énekesmadár saját erejéből több ezer kilométeres uta tesz meg, az valóban emberfeletti, misztikus teljesítmény, A madárpopulációk eltűnésének és

visszatérésének évszakokhoz kötődő jelenségét különös elméletekkel magyarázták a múltban. A madarak a Holdra mennek, más fajokká alakulnak, vagy lehúzódnak a tavak és mocsarak iszaplába, és ott telelnek. Nem kevésbé fantasztikus azonban a valóság sem.

A vonulás titkainak fürkészése évszázados múltra tekint vissza. Hogyan tehetnek meg ilyen óriási távolságokat apró földi lények anélkül, hogy eltévednének, vagy halálosan kimerülnének?

A vonulás kialakulását könnyű elképzelni, ha az évszakok váltakozására gondolunk. Az északi félgömbön a nyarak melegek, viszont a telek hidegek, ezért a melegigényes madarak számára előnyös, ha délre vonulnak. Sok madár vagy a nappali vagy az éjszakai vonulást részesíti előnyben, bár a legtöbb faj éjjel és nappal is vonulhat. A nappal vonulók a felmelegedő levegő által képződött termik felhajtó erejét kihasználják emelkedésre. Ez a vitorlázó repülés nagyon energiatakarékos, a délelőtti órákban hatásos. (pl, gólyák, gémek, kócsagok) kistestű madaraknál ez a módszer nem alkalmazható, ők inkább a kora reggeli, hajnali órákban repülnek, általában 4-5 órát, ezzel megtesznek kb. l50-2OO km-es utat. Így 4-5 nap alatt célba érhetnek. (Pl.: pacsirták, pintyek, füsti fecskék). Éjszaka nádasokban pihennek és táplálkoznak. A molnárfecskék viszont éjjel is vonulnak. Azok a madarak (rigók, királykák, seregélyek) amelyek Norvégiából repülnek Skóciába, 8OO km-t kell megtenniük a tenger felett, így éjjel is haladniuk kell, mert nincs hol leszállni. Egyes apró madarak (pl: foltos nádiposzáta) saját testtömegük lOO %-át képesek felhalmozni zsírkészletben, így 3-4 napos megállás nélküli repüléssel kb. 3OOO km-t tud megtenni.

A vonuló madár számára a szél a legfontosabb környezeti tényező. A legtöbb apró madár a legkedvezőbb energiafelhasználás mellett mintegy 40 km/h sebességgel vonuI. Már egy 20 km/h ellenszél is felére csökkentheti repülési sebességüket, erősebb szél pedig akár visszafelé fújhatja őket. Így szembeszél esetén földközelben, fák között repülnek, hátszél esetén pedig felemelkednek, így a sebességük jócskán növekedhet. Vonulás előtt a madarak felkészülnek az útra A bőrük alatt jelentős zsírkészletet halmoznak föl, ebből nyernek energiát a hosszú út alatt, A másik jelentős változás a vedlés. Az őszi táplálékbőség idején elhullatják kopott evezőtollaíkat, hogy újat, erőset növesszenek helyette, mert repülésük hatékonysága nagyban függ ezektől.

A vonuIás lényege, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen kell lenni. Döntő fontosságú a madarak tájékozódása.

Kétféle „belső órájuk” van- az egyik az évi, a másik a napi időbeosztás szerint működik . A világosság-sötétség időtartamának változása, a hideg, meleg, szél, eső mind befolyásolja a vonulást. A madarak napi ciklusa mindettől függetlenül 24 órás.

A megbízható navigációhoz a napi ritmust igen pontosan kell érzékelni a madárnak. A nap délben áll a legmagasabban az égen, ha a madár ennek megítélésében tíz percet téved, 2OO km-rel véti el a célt. Ehhez persze érzékelniük kell az idői is. lránytartásuk olyan jó, hogy 5OO km megtétele után legfeljebb 20 km tévednek. Ezt pedig már korrigálni tudják a tereptárgyak felismerésével. (épületek, utak, tavak).

A madaraknak három, egymástól független „iránytűjük” is van: a Föld mágneses tere, a csillagok és a nap állása. Kutatók e rejtélyeknek már több részét megoldották, még bőven van felfedezni való a madárvonulás csodálatos világában.

Hóka Sándor

Somogyszob, 2005.