A segesdi szőlőhegyen
PUSKÁS ILLÉS: A szőlő panasza.
Alig, hogy a világra jöttem Máris karóhoz köttettem. Alig, hogy felcseperedtem, Késtől, ollótól szenvedtem.
Halálomra, ha készülnek, Mély hordóba gyömöszölnek. Ízig, vérig összetörnek, Mély tömlőbe eltemetnek.
De én ezért bosszút állok mentán, Sokakat sárba döntök utcán, Fiataloknak eszét veszem, Az aggot gyermekké teszem.
De, ha engem megbecsültök, Véremnek módjával éltek, Testetekbe erőt vesztek, Öregkorig elélhettek!
Puskás Illés 186o-ban született Bolháson és 194o-ben Somogyszobon halt meg. A régi somogyszobi Puskások leszármazottja, nagybátyja volt Puskás Ferencnek /Ferkó, Kálvin út 51/. A Kossuth utcában lakott feleségével, átellenben a mai Torma házzal, egy hosszú fehér házban, az utcával párhuzamosan. Egész életében gazdálkodott. Nagyon eszes ember volt, tagja volt az Olvasó- körnek, maga is írt verseket. Bőgatyában szavalt a hősök szobránál március 15.-én, és ha kellett a templomban megtartotta a prédikációt. Gyermektelen volt, így öreg korában, mikor már nem ment a földekre dolgozni, a gyerekeket bízták rá, kiket verseire, nótáira tanított meg. Így maradt meg ez a vers is, melyet Kissillés Sándorné Kisgyura Katalin őrzött meg emlékezetében. Ez az egyetlen ránk maradt verse. Fénykép sem maradt róla.
Kisillés Sándorné Puskás Illés versét mondja el
(vilmás gyűjtés)
SK