(szobiak emlékezete 2000 után)
Kép: csorda (Susits Géza felvétele)
Szent György napján „zöld ágat tűztek a kapura, kisajtóra, és az állatok óljára, hogy a boszorkány ne bántsa őket.” Ezen a napon „pakolták régen a pásztorokat és a cselédeket egyik faluból vagy pusztáról a másikba, ott megfogadták őket, konvenciót, vagyis bért kaptak.” A pásztoremberek munkáját megbecsülték, hiszen „vagyonukat ” bízták rájuk a falusiak.
Régen Somogyszobon szokás volt, hogy „amikor először hajtották ki Szt. György napján a teheneket, a kapufélfához annyi tojást tettek az utca felől, ahány tehenet engedtek ki rajta, hogy könnyebben hazataláljanak az állatok.” Ha volt próba-kihajtás, akkor akkor tették ki a tojásokat. A csordás hajtotta a csordát, utána ment a felesége, sokszor a gyerekei is, és összeszedték a kitett tojást. „Mi három tojást tettünk ki, mert annyi tehenet engedtünk ki a legelőre. A kecskék után, mert azok is a csordával mentek, nem tettünk. A csordás felesége csak annyi tojást szedett föl, amennyi megillette. Ha többet raktunk ki , otthagyta.”
Az 50-es években halt el ez a szokás. A pusztákról betelepült gazdák nem tartották már ezt a hagyományt, a csordások társadalmi megítélése is megváltozott, nem tekintették szakmának a pásztorkodást. A újonnan betelepült családok gyerekei összeszedték viccből a tojásokat, így lassan elhalt ez a szokás is az 50-es évek végére.
Egy volt városi lány, aki Somogyszobra jött férjhez, az állatok kihajtásáról azt mondta:-„Mondhatom, sok mindenen elcsodálkoztam itt falun, mikor idejöttem. Reggel korán csengetnek az utcán, mennek a házaktól ki a disznók, nem sokára kolompolnak, mennek ki a tehenek az udvarokból. Kérdeztem a nagymamát, hogy miért csinálják? Napközben a réten, legelőn a pásztorok vigyáznak az állatokra, estére hazajönnek. Volt a válasz. És valóban. A sok kis oktalan jószág mind tudta, hogy hová kell hazamenniük!”
A teheneket a csordás őrizte. Egy tehén nyakában volt egy kolomp, az jelezte, hogy merre vannak és lehetett hallani azt is, mikor jöttek haza. „Legelés után deleltek a Csara-kútnál és a csordás jó hideg vízzel itatta őket a vályúnál. Este pedig jött haza a csorda.” A kanász pedig a disznókat őrizte. „Akkor azok is kijártak a legelőre, úgy is nevezték, hogy disznójárás.” Az anyadisznók jártak ki a malacaikkal, csak a hízók maradtak otthon. „A kanász tülökből készített kürttel jelezte (tülkölt) a gazdának, hogy engedhetik ki az utcára a disznókat. A csürhéből egy állatnak a nyakán itt is volt kisebb kolomp, esetleg csengő, hogy jelezze hollétüket.”
1.kép: Szalaiék istállója, pajtája, 2. kép: Sámócziék istállója, pajtája, 3. kép: a parókiáról áttelepített melléképület a Vilma-ház portáján
A tejet a családok a háztartásban fölhasználták, a fölösleget eladták. Akkoriban háztól hordták a tejet, akiknek nem volt tehenük. A tej, túró, tejföl mindennapos élelmiszer volt-„Mi, gyerekek, mentünk mindig tejért, én mindig kaptam egy bögre friss, még langyos tejet. Tejfölt, túrót úgy hozták hetente egyszer hozzánk.” Volt a faluban tejcsarnok is, aminek az építési költségébe a 20. század elején „40 gazda adott be 1-1 tehén árát”. Fazekas József, csúfnevén Orbán volt az első tejcsarnokos. A fölös tejet itt adták le. Ez az épület a mai „Kondákor” ház volt. Az 50-es években áttették a mai nagybolt mellé a tejcsarnokot.
A képeken kolompok, csengők, 1.kép: Máyhoffer bérlő szürkemarhájának (bikaáé) réz kolompja, 2.kép: Hohenlohe herceg birtokán használt csengő, csikóé, 3. kép: talán alpakka csengő,a19 század végén még használta a pásztor, 4.kép_ kanászok használta kis kolompok (vilmás gyűjtés)
Az 50-es években megszűnt a „disznójárás” is, az utolsó kanászok a faluban talán a Bunda család férfitagjaiból voltak. A marhákat a 80-as évek elején még kihajtották. Az akkori tanács Ötvöskónyiból hozott pásztorokat, akiket szolgálati lakásban, a „pásztor- házban” szállásoltak el. Később a teheneket már csak otthon tartottak, de még volt tejcsarnok a tej begyűjtéséhez. A rendszerváltás után ez is megszűnt. Ma disznót alig tartanak, egy utcában 1-2 család hizlal disznókat. Tehénből is csak 3-4 van a faluban.
Pásztorok által készített tárgyak-1.kép: türelemüveg, Harka Ignác pásztor készítette 1885-ben, 2-3. kép: tükrösök, pásztorfurulya (vilmás gyűjtés)
(2000 év utáni tárgyi és szellemi vilmás gyűjtés )
SK