A hercegi család címere és a szinte Kaszó jelképévé vált vadászkastély
A herceg és a szobiak
Herceg Hohenlohe Oehringen Kraft Keresztély Ujest hercege, porosz nagybirtokos 1909-ben megszerezte a vadászati bérlet jogát az esztergomi főkáptalantól Kaszóban, majd 1911-ben megvásárolta 7 millió aranykoronáért a 10 000 kataszteri holdas birtokot. Itt építette fel azt a vörösfenyőből ácsolt épületet, melyet az 1910-es ausztriai világkiállításon látott. Mondják, hogy míg nem épült föl a kaszói kastély, Somogyszobon lakott az akkori posta épületében (Nagy Jenő-600 éves Kaszó) (ma önkormányzat). Az evangélikus herceghez a szobi református gazdák elmentek küldöttségbe, –“A herceg fogadta is a küldöttséget, meg is vendégelte őket. A református iskola fűtésére kért tüzifát is megkapták.”
Szobi gazdák küldöttségben ( Dr Knézy Judit somogyszobi gyűjtése a kép)
A birtokán és Kaszóban modern körülményeket alakított ki, bevezettette vizet, a ma is álló víztornyot 1913-ban építették, a telefont is bevezettette, villanytelepet csináltatott, előbb volt közvilágítása Kaszónak, mint Somogyszobnak vagy Nagyatádnak. (Nagy Jenő: 600 éves Kaszó)
A herceg birtokához tartozó majorságok Somogyszobon szintén igényesen, és jól működtek. A mai Szabadság utca bal oldalán a majorsághoz a malom, a mérlegház (helyén ma egy kráter van), szolgálati lakások, műhelyek , cselédház és kutak tartoztak. Maga az utca a háború után épült ki. A mostani iskola és udvara helyén, jó minőségű, Zsolnay- cserépkályhás lakások voltak ,itt lakott Kummel, a herceg főtitkára is. Több szolgálati lakás is volt itt még, ahhoz ólak, istállók, pajták és kutak tartoztak. Volt egy nagy magtár, asztalosműhely, lakatosműhely, gépészműhely az udvarban. A porta a patakig lenyúlott, ott üvegházak voltak. Sok puszta, gazdaság tartozott még a hercegséghez. Mindegyiken más-más féle gazdaság működött, sertés, marha, juh stb telepekkel. Sok embernek adott munkát a gazdaság.
1, 2, 3, 4.e kép: A mai iskola helyén a régi majorsági épületek, már romos állapotban.
Odafigyelt a felekezetek szükségleteire is. A katolikus templomot 1922. tavaszán, bérmálás előtt kifestette, a református templomnak vett egy 2o4 kg súlyú Cis hangú harangot, ezért a reformátusok megválasztották örökös presbiternek.
1926. május 14-én kaszópusztai kastélyában meghalt herceg Hohenlohe Oehringen Kraft Keresztély, Javorinán temették el. A birtok János fivérének a fiára szállt, akit végrendeletében jelölt meg.
1927. február 15-én kigyulladt a kaszói vadászkastély, porrá égett. Helyére később egy kőépületet húztak fel, amiből az új vadászház lett. Az új földesúr mentalitása is hasonló volt a régihez. Szinte partneri viszonyban volt a helyi gazdákkal. Gépek, vetőmag, állattartás dolgában értekeztek egymással. Mikor a Felvidék visszakerült Magyarországhoz és a leventék elmentek a testvér-egyesülethez Ural nevű faluba, a hercegasszony egy zászlót ajándékozott a csapatnak. 1939-ben az evangélikusok le akartak válni a reformátusoktól, saját templomot szerettek volna építeni, egy telket ajándékozott a tervük megvalósításához.
Az erdőt nagyon tisztelték, fakitermelés nem volt, a vadászkastély építéséhez is Javorinánáról hozatta az épüleanyagot. Erdőgazdálkodást folytatott, a vadászatokat rendeztek.
A Vilma-ház gyűjteményében két tárgy van , ami a herceghez köthető. Egy üveghegyű, üveg mártogatós toll, amit egyik erdészének ajándékozott még régen. Másik tulajdonunkba került tárgy egy csengő, mely a kiscsikók nyakában volt 41 éven keresztül. Egyik kocsisa lánya adományozta a Háznak egy levélke kíséretében. Szintén a gyűjteményünkbe került az a három ( 2 Evangélikus és 1 katolikus énekeskönyv, amiket az akkori tisztiorvosunknak , Dr. Várvizi Jánosnak adott.)
Kép: üvegtoll és a csengő
A nem művelt földeket bérletbe adta. Egyik bérlője Máyhoffer Ödön bankár volt . Baráti-pusztát és környékét bérelte. Ő is nagyon jó kapcsolatban volt a falusi gazdákkal. Ő szerezte a vetőmagot a szobi gazdáknak. Neki volt a környéken egyedül szürkemarhája (Egy rézkolompja a gyűjteményünkben látható.) Mayhoffer Ödön parádés kocsisának a zubbonya már két divatbemutatónkon is szerepelt, igen igényes ruhadarab. (magántulajdonban van) Ebből is látható, hogy milyenek lehettek az egyenruhák a Hohenlohe birtokon. A Csillag-pusztán dolgozó erdészének olyan szép, díszes volt az egyenruhája, hogy a háború alatt bajba került miatta–„Mikor jöttek a bolgárok, a falhoz állították apámat, mert katonai egyenruhának nézték az eldugott erdészuniformist. Azt mondták, hogy német katona. Nehezen hitték el , hogy erdész.”
Kép: kocsis egyenruhájának kabátja
A háború után hercegi család elhagyta az országot. A kastély berendezése megsemmisült, széthordták. Néha a herceg, mikor már lehetett, visszajött, az öreg kocsisát is meg-meglátogatta Somogyszobon.
(forrás: vilmás gyűjtés a még emlékezőktől, Nagy Jenő: 600 éves Kaszó, Györkös Rudolf: Somogyszob története)
SK