Györkös Rudolf 1910-ben született Csökölyben, egy négygenerációs tanítócsaládban. Dédapja, nagyapja és édesapja, Györkös Gyula is tanító volt Csökölyben. Édesanyja, Szabó Rózsa, vagyontalan kisiparos családból származott. Öten voltak testvérek, ebből 3 gyermek korán meghalt. Elemi iskoláit Somogyszobon, Kaposváron, Kisbajomban és Nagykorpádon végezte. (Somogyszobon Szabady Károly jegyzőnk felesége a csökölyi születésű Györkös Margit volt, aki itt volt postamester, s 1915-ben meghalt. A család nem emlékszik rokoni kapcsolatra) Gimnáziumba Pécsen és Kaposváron járt. A tanítói képesítést 1931 -ben Pécsen kapta meg. A család soha nem politizált, édesapja 1915-ben, a fronton halt meg a nagy háborúban. Az özvegyen maradt asszony másodszor 1921-ben férjhez ment, így a nevelőapja Tungli Lajos lett. Ebből a házasságból született még egy féltestvére, Piroska. Az édes -és nevelőapa összes vagyona 15 kat.hold, zömében rét és egy deszkafalú darálómalom volt, mit a Malom -árok vize hajtott.
Első munkahelye szülőfalujában lett, a csökölyi tanári kar egyhangúlag hívta meg. Itt tanított 18 évet, az államosításig. Szociális érzékenységű emberként mint felekezeti tanító egyedül ő volt az egész esperesi kerületben marxista pártnak tagja. Az iskolák államosítása után az egyesített felekezeti iskolák igazgatója lett, majd 1949. év augusztus 1- i hatállyal a kaposvári Vöröshadsereg úti állami általános iskola igazgatójának nevezték ki.
1949-ben feleségül vette Csepregi Katalint, aki szintén csökölyi volt. Katus néni első házasságából vitte magával a kislányát, Gizler Valériát. Több gyermekük nem is született.
Először 1931-ben volt sorozáson, de régebbi sérülése miatt nem felelt meg. (Tornázás közben eltört a gerince). 1944-ben pótsorozáson „KS” besorolással behívták a katonasághoz, Nagybajom, Vindirnyalak körül körvédő-képes állásokat építettek, ahonnan páran megszöktek, de elfogták őket. 3 hónapig volt szovjet hadifogságban, ahonnan betegsége miatt hazaküldték, majd Sopronban szabályszerűen leszerelték.
Somogyszobra 1952-ben nevezték ki iskolaigazgatónak. Akkoriban a somogyszobi gyerekek 4 helyre jártak iskolába, a ref, templom melletti iskolába, a kisiskolába , a katolikus iskolába és volt osztály a mai iskola területén levő majorságban. Főleg a felsős pedagógusoknak nagyon megerőltető volt egyik óráról átmenni egy szünetben a másik helyre.
ünnepség a régi iskolánál ünnepség a régi iskolánál
A család nem emlékszik arra, hogy 56-ban bármilyen szerepe lett volna. Kollégája, Molnár Sándor Emlékezés 56-ra című írásában azt írja: „Györkös Rudolf iskolaigazgató átadott egy elrejtett máriás nemzeti zászlót, meIyet a madár lábához erósítettek, s meghatottan szemlélték nemzeti ereklyéinket.” Akkoriban már ez is elég volt a meghurcoláshoz. Hosszú Lászlóné Palotai Erzsébet tanulmányában olvashatjuk, hogy a meghurcolásnak idegösszeomlás lett a következménye. Akkor Püski Jánost nevezték ki Somogyszobra igazgatónak, aki durván bánt kollégáival és verte a gyerekeket. (Erre régi diákok még emlékeznek). Ezért a tanári kar kérvényt írt az illetékeseknek, hogy szeretnék visszakapni régi igazgatójukat. Ezt igazolja a hagyatékéban talált levél egy kollégájától: „..az általad vezetett rend és nyugalom uralkodjék gyermekeink, nevelőink körében és igen hamar szeretnénk újra a kedves de határozott és igazságos Rudi bácsit mosolyogva, jó kedvűen közöttünk látni.”
Régi osztály
Így került vissza megint Szobra. Közben megkezdődött az új iskola építése a majorság területén, a kerítés is elkészült hamarosan. Megbízást kapott Penczinger József az iskola és az országút közötti terület parkosítására, annak gondozására. A parkban csak a mindenkori 8-dikasok sétálhattak.
Edzette a kézilabda -és futballcsapatot, versenyekre vitte őket. Két alkalommal is első helyezést értek el járási versenyen a szobiak.
kézilabdások a sípja focisok
Az iskolában rend és fegyelem volt. Az udvaron sorakozóval és zászlófelvonással kezdődött a tanítás. Lucskos időben, mikor nem mehettek ki az udvarra a gyerekek, a fal mellett álltak sorban. Persze dominóztak: eldőlt az első, utána a sorból legalább 20-30 méternyi gyerek utána dőlt. Akkor kettesével mentek sorba a folyosón körbe-körbe. Büntette a rosszaságot máshogy is. „ Csúnyát mondtunk egyik társunkra, le kellett írni mindenkinek 100-szor, hogy „Az osztálytársam rágalmazása igen súlyos vétek.”.
Volt számára kedves tanítványa is. „Bekopogott az órára, és mondta: a kolleginát szeretném elkérni. Vagy felügyelni kellett egy osztályra a hiányzó pedagógus helyett, vagy borítékokat címezni. „ – „ Engem nem szeretett, azt mondta, hogy intelligens szülők neveletlen gyermeke vagyok.” A fentről jött utasításokat teljesítette, a mezőgazdaságba kellett volna terelni a továbbtanulókat. „Bejött órára, végigment a padsorok között és mondta: Jövő zenéje a mezőgazdaság, arccal a mezőgazdaság felé. És kiment.”
Közösen rendezték a ballagásokat a tanárok. Az ballagás menetének és a műsornak is szigorú koreográfiája volt. A slendriánságot semmiben sem tűrte, „Akkor láttam először éltetemben magnót, hallottam először gépzenét.” Rudi bácsi ideje alatt mindig szólt ballagáson az: „Áll a kishajó, befűtve útra készen…”
ballagás
A kollégái, munkatársai szeretettel emlékeznek rá. Biztosította a nyugodt tanítás szellemi és tárgyi feltételeit, a pedagógusok közötti feszültségmentes légkört.
A 60-as években föntről jött kérés volt, hogy a falu múltját kutassák, földolgozzák a tanárok. Csóbor Kálmánné a háziszőttes készítését, Juhász László a somogyszobi dűlők neveit, Hosszú Lászlóné a szobi iskola történetét, Györkös Rudolf Somogyszob monográfiáját készítette el. Ebben a munkában nagyon érdekes a 2. rész, ami a háború utáni változásokat, fejlődést és a Tsz-ek helyzetét dolgozza fel.
20 évig volt itt iskolaigazgató. Munkáját a szakma is elismerte. Több elismerést és kitüntetést is kapott, köztük a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozatát.
Munka Érdemrend bronz fokozata Az oktatásügy kiváló dolgozója Munka Érdemrend ezüst fokozata
Vagyont nem gyűjtött, eléggé zárkózottan éltek. Nem járt össze senkivel. Kollégáival kizárólag munkatársi viszonya volt. A szakmai kérdéseket telefonon szokta megbeszélni igazgatókollégájával, Csizmadia Jánossal. „Nincs vagyonom, nem is volt, nem is kell. A pedagógus pálya számomra hivatás.” –mondta magáról.
1972. augusztus 31-én ment nyugdíjba, bár még helyettesítette egy évig Gulyásné tanítónőt. Nyugdíjazása előtt nem sokkal megrendelte és ki is fizette azt a bronz domborművet, ami ma az iskola falán van Kiss István Kossuth-díjas szobrászművésztől, de nem hozatta el, nem is tudott róla senki. Rátky Iván igazgató a számlák között meglátta a kifizetett számlát, de nem találta sehol a domborművet, ezért fölvette a kapcsolatot az alkotóval. Így hozták el a kifizetése után 4-5 évre a Százados úti művésztelepről az alkotást.
feleségével az iskola parkja
Nyugdíjazása után feleségével, Katus nénivel Kaposvárra költöztek. Ott is halt meg 1979. október 7-én.
SK
(Az írás Györkös Rudolf önéletrajza ( 1953-ig ), hagyatéki iratok, visszaemlékezések alapján készült a család jóváhagyásával)