A Kasza család és a Puskás család /vései ág-Weiler/története Dr. Kasza Ferenc családfa -kutatása és visszaemlékezései alapján
A Kasza család
A Balhási Református Egyházközség anyakönyve alapján az első bejegyzett és egyben legidősebb a családból Kasza János, aki 1815. január 5-én halt meg 75 éves korában. Felesége Pálfi Erzsébet 1817. március 13-án halt meg, 68 évesen. Így megállapítható, hogy már az 1700-as évek első felében Szobon laktak a család tagjai.
Az ő leszármazottjuk lehet Kasza János, aki 1790-ben született és 1856. április 9-én halt meg 66 éves korában. 1800 február 10-én kötött házasságot az Ötvösből származó Butor Erzsébettel (1781-1836). Házasságukból 1802-ben Ferentz, 1811-ben Ilona, 1813-ban János nevű gyermekeik születtek. Ez utóbbi 1835-ben halt meg. A feleség halála után 1837-ben Kasza János nőül vette Dani Ilonát.
Kasza Ferentz – aki a kutatást végző ükapja – 1802. november 25-én született, és 1856. április 20-án halt meg. Első házasságát 1823-ban kötötte, az Inkéről származó Kiss Katalinnal. A házasságból György (1824) és Erzsébet (1826) nevű gyermekei születtek, akik korán meghaltak. Első felesége 1829-ben halt meg. Második házasságát az 1813-ban született Tóth Annával kötötte 1830. január 11-én. Tóth Anna – aki a kutatást végző ükanyja – 1881. április 29-én halt meg. A házasságból 6 gyermek született: József 1833-ban, Anna 1837-ben, Katalin 1840-ben, János 1842-ben, Ferenc 1847-ben, Zsófia 1851-ben. A gyerekek közül Anna Gyékényesre házasodott, a fiúk Szobon alapítottak családot.
Kasza József – aki a kutatást végző dédapja -1833. november 11-én született, és 1856. március 31-én kötött házasságot a Bolhásról származó Dani Erzsébettel (1834-1901). Kasza József 1893. február 18-án halt meg. Házasságukból 7 gyerek született. A nagyapa Kasza György 1857-ben született, Erzsébet 1858-ban, József 1860-ban, Anna 1865-ben, Juli 1868-ban, Zsófi 1875-ben, Róza 1879-ben. Erzsébet később Kisgyura Mihályhoz ment feleségül, Annát Bódis János vette feleségül, aki így Puskás Vilma anyai nagyanyja lett. Juli Kisgyura Jánoshoz ment feleségül.
A második katonai felmérés szerint Kasza József Szob 95.számú jobbágytelken lakott, amely jelenleg az iskolától a falu közepe felé eső Kossuth utca 12.,14. és 16. sz.3 telket foglalja magába. Nagyapa Kasza György 1857. március 30-án született és 1931. június 21-én halt meg. 1890. május 1-én kötött házasságot az Ötvösből származó Takács Juliannával ( 1871.07.03. – 1936.02.27.).
A nagyszülőknek 10 gyermeke született:
Sándor 1891-ben, aki az I. világháborúban halt meg 1915. március 20-án (Wola Michowa mellett). János 1893-ban született, 1967-ben halt meg. 1929-ben kötött házasságot a vései Bertók Katalinnal. Julianna (1895-1976) Belegbe ment férjhez Szalai Jánoshoz. Rozália (1898-1971) 1925-ben ment férjhez a szobi Puskás Jánoshoz. Zsófia (1901-1975), Erzsébet (1903-1915), Anna (1905-1987) 1929-ben ment férjhez Hóka Jánoshoz. József (1908-1987) a szentai Gőbölös Irént vette feleségül. György (1908-1987) Belegbe nősült, felesége Nagy Erzsébet. Kőműves szakmája révén ő építette a somogyszobi iskola kerítését, továbbá sok kútkáván és beton áthidalón volt olvasható a neve,de ő vásárolta Bagó Józseffel közösen az első vetítőgépet a mozibam. Sablonja alapján több betonkerítés is készült Somogyszobon így a mienk a Táncsics u.2.sz.alatt.. Kasza ágon ma már csak Kasza József unokatestvérem és felesége , valamint Hóka Sándor unokaöcsém és családja él Somogyszobon. A faluhoz legközelebb még Sándor öcsém és felesége , valamint lánya és családja élnek Nagyatádon. Mi többiek szétszóródtunk az országban, illetve a világban.
Kasza Ferenc (1914-1994) – aki a kutatást végző édesapja – 1938-ban vette feleségül Puskás Erzsébetet (1920-1998), Nagykanizsán, Baján és Mosonmagyaróváron volt katona. A II. vh. kitörése után minden bevonulásnál behívták. Részt vett a Doni ütközetben, ahonnan gyalog menekült. A tűzszünet bejelentése után hazaszökött, és az ötvösi pincében rejtőzködött, míg föl nem jelentették. Ezt követően a csendőrök elfogták, majd Nyugat felé vitték Ausztrián, Németországon át Dániába magyar fogolyként. Ott az egyik parasztgazdaságban kellett dolgoznia. Erről az időszakról szép emlékei maradtak. Mindig mesélte, hogy a kifejt tejet kivitték az út szélére és senki nem lopta el begyűjtésig. A háború végén Dániában angol hadifogságba esett. Az angolok Hamburgba vitték hadifogoly táborba. Az angolok jó ellátást biztosítottak. A táborból napközben ki lehetett járni, az ellátás részeként cigarettát is kaptak. Ő nem cigarettázott, így azt összegyűjtve, fizetőeszköznek használva szökött haza Somogyszobra. Máig őrizzük azt a papírt, amelyre németül és magyarul fel voltak írva a kérdések és válaszok az utazás során szükséges tájékozódáshoz. A táborban focimeccseket is rendeztek. Ott látta játszani Baróti Lajost.
Dr. Kasza Ferenc
Puskás család vései ága (Weiler) története
Ugyancsak a balhási anyakönyv szerint ősapám Puskás Sámuel szobi lakos volt anyai ágon. Ősanyám Buta vagy Butor Ilona /született1772.03.01./ Házasságukból született 1786.10.15-én Puskás Ferentz szépapám. Csak megjegyzem,hogy II.József 1785-től engedte meg a protestáns egyházaknak az anyakönyvezést. Emiatt a korábbi évek születési,házasságkötési és halálozási adatai nem szerepelnek. Az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején ebben az anyakönyvben a születési adatoknál legalább 5 Puskás Sámuel szerepel, mint apa, az anyák pedig különböző személyek.Az elhaltak között viszont csak egyet találtam. Dr.Homoki-Nagy Mária jogtörténész professzorral konzultálva arra jutottam, hogy mindegyikük külön személy. Szerinte ugyanis a bigámiát már abban az időben is szigorúan büntették. Úgy néz ki, hogy az anyakönyvezésnél a legfontosabb a születés és a keresztelés bejegyzése volt. A halálozás bejegyzése gyakran elmaradt.
Szépapám Puskás Ferentz adózó jobbágy mind a balhási, mind a belegi református anyakönyv szerint 1828.02.06-án vette feleségül szépanyámat, a belegi Németh Ilonát. Ő 1798-ban született, adózó jobbágy és Kígyósi Pál özvegye. A házasságba és Szobra magával hozta az első házasságból született öt gyermekét. Házasságukból 1829.09.17-én született ükapám Puskás János. Szépapám 1852.01.23-án, szépanyám 1867.02.19-én hunyt el.
Ükapám, Puskás János 1852.01.12-én kötött házasságot az 1828.12.04-én született Náray Zsófiával. Ükanyám apja Náray Ferenc, anyja az Inkéről származó Dömötörfi Erzsébet volt. Csak megjegyzem,hogy Csurgón a gimnáziumban osztálytársam volt Dömötörfi József. Ükszüleim házasságából 1852.08.18-án született dédapám Puskás József. Ükapám 1875.08.10-én, ükanyám 1890.03.01-én hunyt el. A II.Katonai felmérés szerint ükapám nevén volt a Szobb 15.sz. telek,amely ma a Szent Imre utca 39.szám alatt található.
Dédapám Puskás József Vésén kötött házasságot 1876.02.23-án. Felesége a Véséről származó és 1856.10.29-én született Ágh Erzsébet lett. Apai ágon Véséről és Inkéről, anyai ágon Véséről és Patról származott a családja. Családfájuk az 1700-as évekre vezethető vissza. A család dédanyám vései származása miatt kapta a „vései” ág elnevezést. Dédapám 1927.08.10-én 79 éves korában, dédanyám 1926.11.10-én 70 éves korában halt meg. Dédszüleim házasságából 3 gyermek származott,nagyapám Puskás József 1880.02.08-án, Ferenc 1886.12.06-án, István szintén 1886.12.06-án.
Nagyapám, Puskás József,1905-ben kötött házasságot az 1888-ban született Puskás Katalinnal, házasságukat a bíróság felbontotta, házasságukból egy gyermekük született, Rozália. Második házassága nagyanyámmal volt, amelyet 1919.07.28-án kötöttek. Nagyanyám Kis Mária Szőcsényben született 1895.03.01-én. Dédapám Kis István Szilasbalháson született 1869-ben és 1948-ig élt. Dédanyám Nagy Anna Reziben született 1876-ban, és 1954-ig élt.1894-ben kötöttek házasságot. Négy lányuk született Édesanyám, Erzsébet, 1920.11.08-án született a Szent Imre utcai házban ennek helyét édesanyám mindig Felszegnek /Főszögnek/ hívta. Nagyapám és Ferenc testvére 1922-ben építették föl a Szt.Imre utcai házat, 1923-ban ugyanazon tervek alapján a Táncsics u.2.sz.alatti házat. Ekkor költöztek ide nagyapámék. Nagyapám mintegy 10 kh. földön gazdálkodott és volt egy 600 négyszögöles szőlő és gyümölcsös is a tulajdonában. Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, ott meg is sebesült és összeszedett egy tüdőbajt, emiatt korán 50 éves korában,1935-ben meghalt.
A gazdaság így nagyanyámra és a 15 éves édesanyámra maradt . A szüleim 1938-as házasságkötése javított a helyzeten. 1939-ben született József nevű bátyánk, aki beteg volt és állandó felügyeletre szorult.1943-ban meg is halt. Utána a háború viszont tovább rontott a helyzeten, mert édesapámat állandóan bevonultatták. A háborúról édesanyám annyit mesélt, hogy 1945-ben nagypénteken vonultak ki a németek, elvittek egy lovunkat és egy tehenünket. Ekkor jöttek be a bolgárok. Az oroszokról annyit hallottam, hogy ők is elvittek egy lovat és egy tehenet. Végül talán 1946. elején édesapám hazaszökött, február 20-án lépett újra az ország területére. Ekkor az életük a rendes kerékvágásba ért. Ez tartott amíg a termelőszövetkezeti csoportba be nem kényszerítették a szüleimet.
A termelőszövetkezet rosszul gazdálkodott,előfordult, hogy nem volt mit enni /kenyérjegy/.1953-ban nagy nehezen sikerült kilépni a tsz-ből. A tsz elnök ugyanis nem akarta kiadni a kilépési nyilatkozatot, amire a 4/1953 /IX.25./ FM. rendelet kötelezte őket. Édesapám és János ,valamint Jóska bátyám megfogták a biciklijét és nem engedték elmenni, amíg be nem engedte őket az irodába a kilépési nyilatkozat aláírására. Persze az volt a rendelet szerinti utolsó nap a kilépési lehetőségre. A 69 tag közül 55-en léptek ki akkor. Persze a rendőrök nem a hatalmával visszaélő elnököt vitték el, hanem édesapámékat és csukták le a mai községháza pincéjébe. Végül a bíróságon pénzbüntetéssel megúszták. Az egykori tsz elnök a 70-es években, amikor az öcsém pályamester volt, nála lett pályamunkás. A sors így szolgáltat igazságot. Utána a szüleim 14 és fél holdon gazdálkodtak 1959-ig önállóan. Ebben voltak rossz évek, amikor minden terményt be kellett szolgáltatni és voltak jobbak.
Emlékszem, amikor az 1950-es évek elején a disznókat még a kondás kihajtotta az erdőre, ősszel pedig makkot kellett gyűjteni, hogy legyen mivel etetni őket. Édesapáméknak 1959-ben be kellett lépni a termelőszövetkezetbe, hogy mi tovább tanulhassunk. Édesapám református presbiter, tanácstag és a tsz-ben brigádvezető is volt. Édesanyám a tsz-ben brigádvezető volt, de a szülői munkaközösségben is tevékenyen részt vett. A brigádvezetőség csak felelősséggel járt, ugyanúgy dolgoztak,mint a többiek. A második tsz-ben (Béke) mindketten kitüntetést kaptak.
Édesanyám Ferenc nagybátyja a vasúton dolgozott. 1954-ben halt meg. Felesége Pálfi Rozália, a „kedves ángyunk”volt. Egyetlen fiuk Puskás Sándor pályamester lett Almásfüzitőn, majd Lábatlanon. Öcsémmel sok szép nyári hetet töltöttünk náluk. Margit lányuk is pályamester lett a vasúton. Édesanyám István nagybátyja fiuk, Károly 1922-es születése után kivándoroltak Franciaországba. 1938-ban üzemi balesetben meghalt. Karcsi bátyámat a németek a II.világháborúban Magdeburgba vitték kényszermunkára egy gyárba. Háború után megnősült,két fiuk született Charles és Francois. Ma már nekik is vannak gyerekeik.
Dr Kasza Ferenc
(Képek: Kasza család tulajdona)
Sk