Vilma-ház

Somogyszobi cigányok holokausztja

A háború vége felé deportálták a cigányokat is. –„Mind elvitték, egysem maradt itthon.” – „Elvitték őket, de három elbújt, másnap visszajöttek. Láttam őket, az Orsós Imre édesanyjára, a Bözsire, ki pár éve halt meg, emlékszem.”- „Emlékszem, a vagonban voltak már, megható volt, ahogy azt a nyomorék kislányt igazgatták.”
A kislány rokonai úgy emlékeznek, hogy a gyerek angolkóros volt, a lábai bokától befele álltak. Csáktornyáig értek az emberekkel megrakott vagonok, mikor a háború véget ért. –„Kinyitották a vagont, aztán mehettek, merre láttak.” -„Egyik őr vagy csendőr, úgy meghatódott a gyengédségen, ahogy a nyomorék kislánnyal bántak, hogy adott nekik egy lovat, és a lelkükre kötötte, hogy csak az úton menjenek, mert az erdőt aláaknázták a németek.”- Vissza már csoportban érkeztek, vegyesen, -„mindenféle emberrel”. „ Szénát gyűjtöttünk a telek alatt, mikor jöttek arra , a Kutas hadnagy is benne volt a csoportban és még sokan. Cigány Kata néni odakiabálta, hogy csak egy kis vizet meg kenyeret vigyünk nekik, ott lesznek a magtárnál. Vittünk is sonkát, szalonnát, kenyeret, bort is, még a katonák, akik őrizték őket, azok is ettek belőle.”
Az elbeszélők mindig mezőgazdasági munkákhoz kötik az időpontot. Így emlékeznek a szobiak erre az ídőre.

SK