Vilma-ház

Nagypéntek, húsvét, Húsvéti-rét

Húsvéti ünnepkör a szobi reformátusok emlékezetében 2000 után

A húsvétot megelőző nagyböjtöt a reformátusok is tartották, de nem olyan szigorúan, mint a katolikusok. Szerényebben éltek, az ételeik is egyszerűbbek voltak. „Erről van egy mondás, hogy nem az a bűn, ami bemegy az ember száján, hanem ami kijön. Ez azt jelenti, hogy hiába böjtöl valaki, ha az embertársát vagy az lstent káromolja. Fontosabb volt a lelki böjt, hogy egymásnak megbocsássunk, egymást tiszteljük és szeressük.” Ebben az időszakban takarították ki a házat, fölsikálták a földes szobákat, meszelték az ólakat a tyúktetű ellen és elvégezték az aktuális mezőgazdasági munkákat. Készültek a megváltásra.

Virágvasárnap előtti vasárnapot „fekete vasárnapnak” nevezték. „Azt nem tudom, miért mondták annak, de így emlegették.” Feketében ment mindenki a templomba, „azok is, akik már kivetkőztek.”  Az értelmiségiek és az iparosok feleségei   is feketébe öltöztek.

A  virágvasárnap előtti hetet „virághétnek” mondták,  „virághét, ekkor kellett elvetni a virágmagokat.”

Virágvasárnap utáni hét volt a „nagyhét”.

Ekkor már az étellel is böjtöltek, elkerülték a húsos, zsíros ételeket. Több tésztát, kását, gyümölcslevest ettek, testben, lélekben is készültek a megváltásra. Az öregmamák pingálták méhviasszal, gicával a tojásokat. Legtöbbször ők tanították a gyereklányokat erre a műfajra.

A Ház gyűjteményében van 3 db., közel 85- 90 éves, ebből kettő négy színnel pingált tojás. A négyszínű tojásokat „vései” tojásnak hívták. „Én is a vései öregmamától tanultam tojást pingálni.”   De van két színnel pingált, kb. 65 éves hímes tojásunk is, amit az egyik vilmásunk pingált a nagymamájával. A háznál is tartunk minden nagycsütörtökön tojáspingálást viasszal, gicával. A Somogyszobon hagyományos mintákat festjük: gereblyés, pálmás, szekfűs mintákat a gyerekekkel.

 A reformátusok legnagyobb ünnepe a nagypéntek, a megváltás napja. Régen „fehér-pénteknek” is hívták.  „Fehér abroszt tettek az asztalokra, az asszonyok fehér ruhákba öltöztek. A fehér szín volt a nagypéntek jelképe.” Erre már előző napon előkészültek. Ilyenkor minden cifraságot, hímes terítőt  levettek, és a régi gyász színével , a fehérrel takartak le mindent. “Édesanyám már nagycsütörtökön megcsinálta a szobát, hogy a hajnal már így érje” . A tükröt, mint a hívság jelképét, letakarták fehér törölközővel. Ezt a szokást még  a 60-as években is gyakorolták.

„A tükröt letakaró törölköző, mire én emlékszem, csak fehér lehetett,  a lámpát nem takarták le.”  A fekete vasárnap és a nagypéntek fehér viselete, mint a régi gyász színe is idővel megváltozott. „Én csak arra emlékszem, hogy református vallás szerint feketében jöttek az asszonyok a templomba nagypénteken és fekete vasárnap is.”

Nagypéntekre így emlékszik egy katolikus asszony: A nagypéntek akkora ünnep volt a reformátusoknál. hogy a TSZ-ből is elengedték őket nagypéntek délutánjára.”

„Reformátusoknál nem volt a sonka szokás.” Sok család nem is hagyott meg sonkát. Kolbásznak töltötték azt is, a húsos csontokat is fölfüstölték. Nagypénteken nem ettek addig, míg nem jött az este 6 óra, Krisztus halálának ideje. Nagypénteken a gyerekek, öregek sem  ettek mást, csak böjtös hajdina levest vagy gyümölcslevest, aszalt gyümölcsöt, almát, szilvát majszoltak.Vacsorára kocsonya volt.”

kocsonya

A katolikusoknál szokás volt Krisztus koporsójának őrzése. „ Még kislány voltam, a szomszédunk katolikus volt. Én is elmentem vele „őrködni”. Két óránként váltották egymást az őrzők, énekeltek, imádkoztak. A bejárat előterében, bal oldalon volt egy kis koporsó- szerűség. „Úgy emlékszem, egy csecsemő Jézus volt benne. Én annyi virágot életemben nem láttam, mint ott.

Régen ajándékozás nem volt, fészket sem csináltak a gyerekek. Reggel és délután is elmentek templomba.  „Húsvét vasárnapján  reggelire is kocsonya volt”, délre húsleves, pirított tyúk. Ha sült hús volt, csináltak hozzá hajdinát. „Úgy készítették el, mint a rizst.” Ebédhez ekkor is a szokásos ünnepi kuglóf, patkó volt az édesség.

Lassan feledésbe merültek a régi szokások. Sok mindent átvettek a reformátusok a katolikusoktól, már általános lett a húsvéti sonka, fészek, ajándékozás, nyugatról is beszivárogtak idegen szokások, a kereskedelem  is meglovagolta az ünnepet, mi meg hagytuk.  A nyuszi legyőzte a feltámadást.

Húsvéti rét

A húsvéti -rét a mai Köztársasági utca helyén volt. Húsvét hétfőjén a falu apraja-nagyja itt gyűlt össze, felekezeti hovatartozásra, korra, nemre és anyagi helyzetre való tekintet nélkül. Az 50-es években ezt a területet beépítették, pár évig még a falu keleti részében megtartották a vásártéren, aztán elsorvadt ez a szokás.

Dr. Jankovits Tihamér szobi plébános, Somogyszob történetének összeállítója és kutatója ezt írta : „Húsvéti rét, húsvét napján és másnap délután az ifjúság kimegy az uradalmi rétre labdázni. Ott van az egész község, az idősebbek mint nézők, a fiatalság mint résztvevők. Csak itt láttam ezt a szokást”.

Mindenki vitt magával kínálni valót, perecet, patkót, kuglófot, bort,  pálinkát. “Sokan almát vittek húsvéti ajándékba a keresztgyereküknek és itt adták át.” Az almát, amit télen őriztek, szeretettel fényesre dörzsölték.  „A fiatalok locsoltak, de csak vízzel, tojásokat dobáltak, körtáncot, körjátékot játszottak: Utolsó pár előre fuss-t, Ne nézz hátra, jön a farkas-t.” Ilyenkor lehetett ismerkedni is. Az idősebbek beszélgettek, kínálgatták egymást.

Most újjáéledt a Húsvéti- rét pár éve. Az első két alkalommal Békési Péter szervezésében  az Erdei Iskolánál, illetve a sportpályán került megrendezésre.  Majd fiatal vilmásunk, Berta- Szabó Georgina  vezetésével a fiatal vilmások  a Vilma-háznál  elevenítették föl ezt a régi szép szokást már több éven át. Húsvét hétfőjén délután 2 órakor az az évi fonóban készült kézimunkákból összeállított kiállítással kezdődik az ünnepség. Majd locsolással folytatódik.  Tojáskereséssel, régi népi játékokkal, amit fiatal vilmásaink készítettek, vetélkedőkkel, meglepetéses jutalommal, batyus jelleggel szokott lezajlani a húsvéti játszó, ami egyre nagyobb sikerrel büszkélkedhet.

(2000 utáni vilmás gyűjtés)

AtádTv felvétele a Vilma-háznál

SK