Klinger-Arany malom
A malmot 1924-ben Arany István építette az Atádi út elején. Akkor még a Nagyatádra vezető út egyenes folytatása volt sorompóval ellátott síneken keresztül a Petőfi útnak. 1925 -öt jelölik meg az alapítás évének, vagyis ekkor üzemelt már a kis malom. 1927-ben megvette a malmot Klinger Imre az apósától. Klinger Imre és Arany István lánya, Arany Anna 1921-ben kötöttek házasságot. A házasságukból öt gyermek született. A Klinger család a hercegi malom egyik szolgálati lakásában lakott, édesapja ott volt főmolnár. A mesterséget Budapesten tanulta, 1913-ban szabadult föl. Az akkori jegyzetfüzete a Ház gyűjteményében található. A vásárláshoz váltóhitelt is igénybe vett. Masszív építésű, erős gerendákkal, vastag falakkal megépített, gőzzel működtetett malom volt. A fűtéshez a fát körfűrésszel fűrészelték. „Délben engedték ki a gőzt, így mindig tudta a környék, dél van.” Az udvaron kör formát mutatott a bejárat-kijárat, így a szekereknek nem kellett forgolódniuk. A malmot az akkori kor legmodernebb őrlő,-daráló és tisztító berendezéseivel szerelték föl. „Kis malmunkat sikerült az akkori legmodernebb őrlő,-daráló és tisztító berendezésekkel felszerelni. A hengerszékekben acélhengerek, a síkszitákban svájci szitaszövetek, a darálókban remek malomkövek működtek.” Napi teljesítése a malomnak 50 q őrlemény volt. 5-6 emberrel dolgoztak benne. A telefont is bevezették, telefonszámuk, Somogyszob 11.
A lakás a malomudvar végében állt. Az egyik szoba és a nagy konyha az utcára, a másik szoba a kapubejáratra, a 3. szoba , elfordulva merőlegesen a többire, az udvarra, a gépházra , a fűrészházra és a baromfiudvarra nézett. Az udvarban nagy veteményes, ribizlibokrok, a telek végéig kukoricás volt. Tartottak disznót, libát tömtek, volt tyúk, pulyka, gyöngytyúk, sőt volt egy Cifra nevű tehenük is. Mindez szükséges volt a család és az itt dolgozók ellátásához.
A munkából az egész család kivette a részét, a Klinger anyuka gyakran 8-12 emberre főzött. Az ebédet, reggelit, a három idősebb lány vitte át tálcán a malomba. De az ő feladatuk volt a petróleumlámpák tisztítása, föltöltése mindennap. Villany még nem volt a faluban. A malomudvar és bejáró söprése, gereblyézése is minden szombaton a feladataik közé tartozott.
A könyvelést Klinger Imre vezette, de a lányait is megtanította erre. Ilona már 13 évesen könyvelt .( A pénztárkönyvük szintén a Ház gyűjteményében van.)„A malomkönyvbe be kellett írni az adatokat, utána százalékos arányban a törvényesen megszabott koptatási veszteséget, a visszajáró finomliszt, kenyérliszt, korpa, esetleg dara , ezt édesapa pillanatok alatt kiszámolta.”
A falu szegényei jártak hitelbe lisztet venni a malomba. Sokan nem tudták kifizetni a liszt árát. Ezért év végén levonták azt a mennyiséget mérlegből, és mint kintlevőséget, írták be az adóbevallásnál.
Amíg vámőrlés volt, mérlegelésnél kivették a vámot a molnárok, de minden gazda jelen volt a saját őrletésénél. A megbeszélt időpontban ott volt a gazda, mikor beöntötték a garatba a gabonáját, a gazda adta kézbe a liszteszsákokat. A végén visszamérték a beírt vámot, és már vihette is haza a lisztet, korpát..
A vámőrlést központilag megszüntették és vámcsere-őrlést vezettek be. Az összes gabonát összeöntötték, és a közös lisztből kellett kimérni a visszajáró mennyiséget a gazdáknak. Akinek jobb minőségű búzája volt, az berzenkedett ellene. ”Néha 1-1 gazda már hajnalban eljött, hogy a búzáját külön megőrlethesse, vigyázni kellett, mert jártak a malomellenőrök. A hitelező cég, akitől a kölcsönt vették föl, csődbe ment, így egyben ki kellett fizetni a visszamaradt kölcsönt. „Anyuka éjjel sírt, imakönyvvel a kezében. Másnap reggel megjelent Kisgyura Sándor bácsi a faluból, és kérdezte, kell-e kölcsön, mert eladta a lovait, szívesen ad kölcsönt.”
A fellendülés éveiben a gőzgépet lecserélték szívógázmotorra. Már újra végezhettek vámőrlést, aminek a gazdák örültek a legjobban, hiszen a saját gabonájukat kapták vissza lisztként. Éjjel, nappal üzemelt a malom. A Klingerné két testvére is beállt inasnak. Arany Antal molnármester, József gépész lett.
Klinger Imre az első agyvérzést 1938-ben kapta. Újra kellet tanulnia járni, olvasni. Felesége várandós volt Irmuskával, az ötödik gyerekkel, és új lakásukat is építették, többnyire saját bontott téglájukból, faanyagukból, ami a vasút melletti romos épületükből származott.
Ettől kezdve nemcsak a könyvelés maradt Ilonára, de Annikával, a nővérével, a malomban a fizikai munkából is kivették a részüket. Zsáktöltés, mérlegelés, talicskázás, stb. A kereskedelmi őrléshez úgy vették a gabonát, ott kellett lenni a vasúton, mikor megérkezett a gabona, feladásnál szintén, mikor a lisztet adták föl a megrendelőnek .
1939-ben a két Arany fivér tulajdonostárs lett, a fele malom lett kettőjüké A tulajdonosi együttműködés nem ment simán.
A malomban csökkent a forgalom, így a jövedelem is. Annika és Ilona beiratkozott a marcali polgári iskolába, majd Kaposváron kaptak munkát. A könyvelés Marikára, a középső gyerekre maradt.
1941. aug. 20-án meghalt Klinger Imre, egy újabb agyvérzésben. Somogyszobon temették el. Később a feleségét is mellé temették.
1944-ben a férfiakat behívták katonának, a malom is leállt. A háborút a család, az anya az öt gyerekkel, együtt vészelte át. Az értékes bőr gépszíjakat leszerelték és a malom padlásán levő víztartályba zsákokba gyömöszölve elrejtették a németek bejövetelekor. Egyik szobát egy tisztnek lefoglalták tisztiszállásnak, a ház melletti nagy rétet aláaknázták a németek, „a kutyánk rá is szaladt”. A malomnak és lakásnak nem esett baja, nem érte találat a front alatt sem.
„Édesapa meghalt, nagybátyáink, segédeink hadifogságban voltak.”
A háború után azonnal megindult a malomban az őrletés. A malom beindításához szakember kellett. Egy Szép Kálmán nevű ember lett a molnár, Barbina József pedig a gépész. „Anni és Marika éjjel dolgozott, én (Klinger Ilona) nappal. Folyamatosan ment a malom, teherautók hozták, vitték a gabonát, a fegyveres őrök nem engedték a falusi gazdákat őrletni”. A háború után 14 hónapig az orosz hadsereg részére dolgozott a malom. Az orosz katonák engedték pálinkáért cserében a falusiakat is őrletni. „Akkor már röpködtek a milliók, billiók, aztán lett millpengő, adópengő.” Rubelban vagy sóval tudtak fizetni akkoriban. „Két heti munkáért 2 kg sót adtak” A hadifogságból is hazatértek az Arany fivérek. A malom ekkor már a közellátás részére dolgozott.
Az idősebb Klinger lányok tanultak, elmentek. A könyvelés a 13 éves Irmára maradt. Az utolsó bejegyzése a pénztárkönyvben:
„A malom 1951. június 15-én államosítva”.
Nemsokára a malmot leszerelték, nem tudni hová kerültek a gépek. A malom épületében pár évig a Nagybaráti Állami Gazdaság műtrágyát tárolt. A Petőfi út 52. alatti, az 1938-ban épült házat (hrsz: 465) özv. Klinger Imréné 1962-ben eladta Németh Péteréknek. Ehhez telekmegosztás kellett és új híd mind a két telekre, amire a Községháza határozatot is hozott. A malmot, emlékezők szerint, 1965-67 között bonthatták le. 1988-ban a malom telkét, 195/1 hrsz-u 2 055m2-es ingatlant ingyenesen fölajánlották állami tulajdonnak a tulajdonosok: Kontra Györgyné Klinger Ilona, Rózsa Antalné Klinger Mária , dr. Klinger Adorján, Molnár Sándorné Klinger Irma, Arany József, dr. Arany Antal, Arany Miklós.
Evvel véget ért egy 26 éves malom története. Mind a Klinger család tagjai, mind az Arany fivérek szétszóródtak az országban, Budapesttől Pécsig, Dunaújvárostól Kaposvárig.
Forrás: Kontra Györgyné Klinger Ilona önéletrajzi írása és az adományként a Háznak adott iratok, jegyzetek, Újjáépítő magyarok (Kossuth Kiadó) 19. Honvéd Gyalogezred története, Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi, Horváth Attiláné és Takácsné Horváth Márta emlékezései)
SK