Vilma-ház

A Vincze-pince

A 19. században tipikus pincetípus egy példányát ajándékozási szerződésben áttelepítésre kapta az Alapítvány Antalfi Sándortól és Antalfi Szilárdtól.

A segesdi hegyen levő pince, ami a 196-os számot kapta, talpas, zsaluszerkezetes, 3 helyiségre osztott építmény. Építője Vincze György volt (1853-1922), de az biztos, hogy “Vincze György már ezt a pincét használta. De már ezt megelőzően is a család tulajdona volt a szőlő és a rajta levő akkori pince.”

A Vincze-pince előtt 1928-ban: 1- Hosszú István, 2-Puskás Ferenc ( bajomi),3- Kismihók István kalauz, 4- Vincze György(az építtető fia) 5- Bertok János (vasutas), 6- Puskás József (vasutas), 7- Puskás Györgyné Szalai Erzsébet, 8- Kisgyura Illés (baranyás), 9- Benke István (vasutas), 10- Hosszú József (csucsor), 11-Cippán Illés

Hasított, bárdolt, 30-60 cm széles , 6-10 cm vastag deszkákat láthatunk most is a vakolatlanul meghagyott részeken. Talpfákon, gerendákon látszik, hogy bontott anyagot is fölhasználtak. Csapolások, toldások, vájatok mutatják ezt.

Baloldalt lakórészt alakítottak ki, asztallal, priccsel, rakott tűzhellyel, a középső helyiségben a kádak, prések, darálók, egyéb szőlészeti eszközök kaptak helyet. A jobb oldali helyiségben voltak a hordók ászokfákon. A présházhoz a lovaknak nyitott fészert ragasztottak, “a szénát a pince padlására dobálták föl”. A födémet a mestergerenda és a koszorú tartotta, melyre vastag pallókat fektettek.

Kilátás a pincéből

Az épület nem volt alápincézett. A 30-as években benádazták és bevakolták kívül-belül a présházat. Ennek köszönhetőleg jó állapotban maradt meg az épület faanyaga.

A 60-as években a hordók helyénél kb. 70 cm mélyen kiszedték a földet, hogy a bornak megfelelő hőmérsékletet biztosítsanak. A fészert elbontották szintén a 60-as években. Ekkor cserélték le a zsúpot is cserépre. A somogyszobi leégett pajta megmaradt faanyagából pótolták ki tetőt faanyagát, jól látszik még az üszkös gerenda. Kicserélték a hordókhoz vezető ajtót is. A zsúptető és a gerendák cseréjét a 60-as években már nagyapám, Vincze Sándor intézte.”

Az egyik közfalon ” igen érdekes volt a zár”. Talán a régebbi pince bejáratából maradt meg. Ebben az időben még csak egy ablaka volt az épületnek.. Később vágtak még rá kettőt, és azonos nagyságúra igazították az ablakokat. A pince a 80-as évek végén került ki a Vincze család tulajdonából, kihaltak, megöregedtek, szétszéledtek.

Két tulajdonosváltás után Antalfi Sándor vette meg a szőlőt mezőgazdasági területnek, amit a fia, Antalfi Szilárd művelt. Ő adományozta a Vilma Háza Alapítványnak áttelepítésre a Vilma-ház portájára. Az áttelepítéssel kapcsolatos szervezési és egyéb munkákat elnökünk, Spanics Ágnes vezette . Az áttelepítésre a pályázatot Orbán Attiláné írta meg. Harmadik beadásra sikerült a pénzt megkapni.

A tervrajzot és az áttelepítést a Bagó és Tsa cég végezte. A pince helyét elpanírozva adták át az adományozónak. A szétbontott épületfákat megszámozva, külön, külön kupacba tették, nagyon gondos alapot készítettek. Kevés gerendát, deszkát kellett pótolni. A pince megjelenése azonos a régivel, csak a belső helyiségeket és az épület elejét rakták le téglával és megcsinálták a vízelvezetést. Új anyagból készültek el az ablakok is egy még meglevő segesdi pince ablaka alapján. Kiváló volt az ácsok munkája és a sározás. A műemlékvédelem is elismeréssel vette át.

A vilmások (önkéntes, ingyen dolgozók) rendezték be a már meglevő szőlészeti tárgyakkal. Lemosták, lekezelték, kijavították, helyére állították a gyűjtemény darabjait. Három hordó nem fért be a 60-as években kicserélt ajtón, ezeket szét kellett szedni, és bent újra összerakni. A pince előtt egy zsombék -ülőke van csak, nem akartuk a szép tiszta egységét mással megbontani.

Büszkeségünk lett ez a pince. A pincét a kulcs újra nyitja.

A családi vonatkozású adatokat Hohe Nándorné sz. Vincze Zsuzsanna és leánya, Csákai Lászlóné sz. Hohe Erzsébet közölte. A 60-as és a 80-as éveben készült képek is az ő tulajdonukban vannak.

SK