Vilma-ház

Igazgatónk volt: Györkös Rudolf Imre Alajos

Györkös Rudolf

 Györkös Rudolf 1910-ben született Csökölyben, egy négygenerációs tanítócsaládban. Dédapja, nagyapja és édesapja, Györkös Gyula  is tanító  volt Csökölyben. Édesanyja, Szabó Rózsa, vagyontalan kisiparos családból származott. Öten voltak testvérek, ebből 3 gyermek  korán meghalt.  Elemi iskoláit Somogyszobon, Kaposváron, Kisbajomban és Nagykorpádon végezte.  (Somogyszobon Szabady Károly jegyzőnk felesége a csökölyi születésű Györkös Margit volt, aki itt volt postamester, s 1915-ben meghalt. A család nem emlékszik rokoni kapcsolatra) Gimnáziumba Pécsen és Kaposváron járt. A tanítói képesítést 1931 -ben Pécsen kapta meg.  A család soha  nem politizált, édesapja 1915-ben, a fronton halt meg a nagy háborúban. Az özvegyen maradt asszony másodszor 1921-ben férjhez ment, így a nevelőapja Tungli Lajos lett. Ebből a házasságból született még egy féltestvére, Piroska. Az édes -és nevelőapa összes vagyona 15 kat.hold,  zömében rét és egy deszkafalú darálómalom volt, mit a Malom -árok vize hajtott.

Első munkahelye szülőfalujában lett, a csökölyi tanári kar egyhangúlag  hívta meg. Itt tanított 18 évet, az államosításig. Szociális érzékenységű emberként  mint  felekezeti tanító egyedül ő volt az egész esperesi kerületben marxista pártnak tagja. Az iskolák államosítása után az egyesített felekezeti iskolák igazgatója lett, majd 1949. év augusztus 1- i hatállyal a kaposvári Vöröshadsereg úti állami általános iskola igazgatójának nevezték ki.

1949-ben feleségül vette Csepregi Katalint, aki szintén csökölyi volt. Katus néni első házasságából  vitte magával a kislányát, Gizler Valériát. Több gyermekük nem  is született.

Györkös Rudolf

Először 1931-ben volt sorozáson, de régebbi sérülése miatt nem felelt meg. (Tornázás közben eltört a gerince). 1944-ben pótsorozáson „KS” besorolással behívták a katonasághoz, Nagybajom, Vindirnyalak körül körvédő-képes állásokat építettek, ahonnan páran megszöktek, de elfogták őket. 3 hónapig volt szovjet hadifogságban, ahonnan betegsége miatt hazaküldték, majd Sopronban szabályszerűen leszerelték.

Somogyszobra 1952-ben nevezték ki iskolaigazgatónak. Akkoriban a somogyszobi gyerekek 4 helyre jártak iskolába, a ref, templom melletti  iskolába, a kisiskolába , a katolikus iskolába és volt osztály a mai iskola területén levő majorságban. Főleg a felsős pedagógusoknak nagyon megerőltető volt egyik óráról átmenni egy szünetben  a másik helyre.

A család nem emlékszik arra, hogy 56-ban bármilyen szerepe lett volna. Kollégája, Molnár Sándor Emlékezés 56-ra című írásában azt írja: „Györkös Rudolf iskolaigazgató átadott egy elrejtett máriás nemzeti zászlót, meIyet a madár lábához erósítettek, s meghatottan szemlélték nemzeti ereklyéinket.” Akkoriban már ez is elég volt a meghurcoláshoz. Hosszú Lászlóné Palotai Erzsébet tanulmányában olvashatjuk, hogy a meghurcolásnak  idegösszeomlás lett a következménye. Akkor Püski Jánost nevezték ki Somogyszobra igazgatónak, aki durván bánt kollégáival és verte a gyerekeket. (Erre régi diákok még emlékeznek).  Ezért a tanári kar kérvényt írt az illetékeseknek, hogy szeretnék visszakapni régi igazgatójukat. Ezt igazolja a hagyatékéban talált levél egy kollégájától: „..az általad vezetett rend és nyugalom uralkodjék gyermekeink, nevelőink körében és igen hamar szeretnénk újra a kedves  de határozott és igazságos Rudi bácsit mosolyogva, jó kedvűen közöttünk látni.”

Így került vissza megint Szobra. Közben megkezdődött az új iskola építése a majorság területén, a kerítés is elkészült hamarosan. Megbízást kapott Penczinger József az iskola és az országút közötti terület parkosítására, annak gondozására. A parkban csak  a mindenkori 8-dikasok sétálhattak.

Edzette a kézilabda -és futballcsapatot, versenyekre vitte őket. Két alkalommal is első helyezést értek el járási versenyen a szobiak.

Az iskolában rend és fegyelem volt. Az udvaron sorakozóval és zászlófelvonással kezdődött a tanítás. Lucskos időben, mikor nem mehettek ki az udvarra a gyerekek, a fal mellett álltak sorban. Persze dominóztak: eldőlt az első, utána a sorból legalább 20-30 méternyi gyerek utána dőlt. Akkor kettesével mentek sorba a folyosón körbe-körbe. Büntette a rosszaságot máshogy is. „ Csúnyát mondtunk egyik társunkra, le kellett írni mindenkinek 100-szor, hogy „Az osztálytársam rágalmazása igen súlyos vétek.”.

Volt számára kedves tanítványa is. „Bekopogott az órára, és mondta: a  kolleginát szeretném elkérni. Vagy felügyelni kellett egy osztályra a hiányzó pedagógus helyett, vagy borítékokat címezni. „ – „ Engem nem szeretett, azt mondta, hogy intelligens szülők neveletlen gyermeke vagyok.” A fentről jött utasításokat teljesítette, a mezőgazdaságba kellett volna terelni a továbbtanulókat. „Bejött órára, végigment a padsorok között és mondta: Jövő zenéje a mezőgazdaság, arccal a mezőgazdaság felé. És kiment.”

Közösen rendezték a ballagásokat a tanárok. Az ballagás menetének és a műsornak is szigorú koreográfiája volt. A slendriánságot semmiben sem tűrte, “Akkor láttam először éltetemben magnót, hallottam először gépzenét.” Rudi bácsi ideje alatt mindig szólt ballagáson az: „Áll a kishajó, befűtve útra készen…”

A kollégái, munkatársai szeretettel emlékeznek rá. Biztosította a nyugodt tanítás szellemi és tárgyi feltételeit, a pedagógusok közötti feszültségmentes légkört.

A 60-as években föntről jött kérés volt, hogy a falu múltját kutassák, földolgozzák a tanárok.  Csóbor Kálmánné a háziszőttes készítését,  Juhász László a somogyszobi dűlők neveit, Hosszú Lászlóné a szobi iskola történetét, Györkös Rudolf Somogyszob monográfiáját készítette el.  Ebben a munkában nagyon érdekes a 2. rész, ami a háború utáni változásokat, fejlődést és a Tsz-ek helyzetét dolgozza fel.

20 évig volt itt iskolaigazgató. Munkáját a szakma is elismerte. Több elismerést és  kitüntetést is kapott, köztük a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozatát.

Vagyont nem gyűjtött, eléggé zárkózottan éltek. Nem járt össze senkivel. Kollégáival kizárólag  munkatársi viszonya volt. A szakmai kérdéseket telefonon szokta megbeszélni igazgatókollégájával, Csizmadia Jánossal. „Nincs vagyonom, nem is volt, nem is kell. A pedagógus pálya számomra hivatás.” –mondta magáról.

1972. augusztus 31-én   ment nyugdíjba, bár még helyettesítette egy évig Gulyásné tanítónőt. Nyugdíjazása előtt nem sokkal megrendelte és ki is fizette azt a bronz domborművet, ami ma az iskola falán van Kiss István Kossuth-díjas szobrászművésztől, de nem hozatta el, nem is tudott róla  senki. Rátky Iván igazgató a számlák között meglátta a kifizetett számlát, de nem találta sehol a domborművet, ezért fölvette a kapcsolatot az alkotóval. Így hozták el a kifizetése után 4-5 évre a Százados úti művésztelepről az alkotást.

Nyugdíjazása után feleségével, Katus nénivel Kaposvárra költöztek. Ott is halt meg 1979. október 7-én.

SK

(Az írás Györkös Rudolf önéletrajza ( 1953-ig ), hagyatéki iratok, visszaemlékezések alapján készült a család jóváhagyásával)