Dr. Várvizi János
Várvizi János Várvizi György fazekasmester és Hodoli Mária fiaként 1901. október 28-án délelőtt 8 órakor született Szulimán -Zsöcske-telepen (Szulimán ma Baranyához csatolt település, Zsöcske a hozzátartozó puszta),
Általános iskoláit Szentbalázson járta ki, majd a gimnáziumot Kaposváron végezte el. 1919 -ben sikeres felvételt nyert a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol azév szeptemberében kezdte tanulmányait. 1924-ben végzett. A gyakornok éveit a pécsi kórház belgyógyászati osztályán töltötte.
1929-ben sikeresen megpályázta a taranyi körorvosi állást. Munka mellett 1930-ban a fogorvosi vizsgát is letette.
1929-ben feleségül vette Kovács Juliannát és 1934-ben megszületett a fia, Attila, majd 1937-ben a lánya, Erika.
1940-ben Somogyszobra jött körzeti orvosnak és a kaszói hercegség orvosának. Abban az időben a jelenlegi takarékszövetkezeti épület helyén volt a rendelője és a Petőfi Sándor u. 8. szám alatt laktak bérlakásban.
1941-ben a Petőfi Sándor u. 40. szám alatti telket a hercegségtől vette a munkásságára való tekintettel kedvezményesen, de azon feltétellel, hogy az evangélikus templom részére ad az utcafronton egy kimért telket ingyen és bérmentve. Az evangélikus templom 1941-ben föl is épült.
A saját házát még abban az évben a segesdi Csuka kőműves mester el is kezdte építeni. Az új lakás 3 szobás, hallos, fürdőszobás, konyhás, kamrás épület volt, benne rendelővel és váróteremmel, A ház egyik oldalán volt a betegeknek a bejárata, a másik oldalon leszeparálva a privát lakás bejárata.
Jó kapcsolatát a herceggel a tőle ajándékba kapott énekeskönyvek is jelzik, melyek a Ház gyűjteményében vannak ma már.
A háborút a család is megsínylette. Dr Várvizi Jánost is besorozták, a frontra került. Antalfi Józsi bácsi így emlékezik rá: „1942. júniusában vagonban vittek Resicáig. Egy szerelvényen voltam dr. Várvízi Jánossal, a régi somogyszobi tisztiorvosunkkal”. Ott volt a Don-kanyarnál is.
Itthon a háború alatt a németek kórházat alakítottak ki a lakásuk egyik feléből, ezért a felesége Fehér erdészéknél Kűvölgyben talált menedéket a két gyerekkel.
A frontról hazajövet hűségesen szolgálta a falu betegeit. A település és a környék fogorvosa is volt. A betegek mindig az elsők voltak az Ő szemében.
1960-ban Kaposvár tiszti főorvos- helyettese, majd Nagyatád tiszti főorvosa lett. Innen ment nyugdíjba.
Nyugdíjazása után még éveken keresztül Balatonlellén fürdőorvosként dolgozott nyaranta.
A JEK férfi -kör tagja volt (Jókedv, Egészség, Kultúra) . A Don-kanyari harcokról, illetve az egészséges életmódról is tartott előadást a JEK -tagoknak.
91. születésnapját a Vasutas-körben tartották meg a JEK-esek meghívott vendégekkel. A JEK emlékkönyvében ez áll az ünnepségről.
„Aki ott volt, láthatta korát meghazudtoló mozgását, szellemi frisseségét, egész életére jellemző , humorral átszőtt előadói intelligenciáját, aki gyógyította , ápolta a község, falunk lakóit, családtagjait, saját magát.”
A pécsi egyetemtől megkapta az arany, ezüst, bronz és vas diplomát.
1995-ben a falu köszöntötte a születésnapján a Vasutas körben. Dr. Bótáné dr.Pollich Mária akkori tiszti főorvos is köszöntötte és emlékeztette, hogy tiszti orvosi ideje alatt épült meg a kórház Nagyatádon.
Felesége halála után már nem nagyon praktizált, de éjszaka még akkor is felkelt, ha valaki fogat húzatni kereste meg. Élete vége felé is látogatta régi betegeit, ha kellett, megírta nevükben a hivatalos vagy privát leveleiket, értelmezte számukra a kapott hivatalos írásokat.
1996. március 9-én hunyt el csendesen.
A mai napig Mindenszentek napján virágokat és mécseseket helyeznek el a síron a volt betegei és tisztelői.
Forrás : ( Az összeállítást Várvizy Attiláné készítette, azt egészítettük ki a JEK- emlékkönyvből vett adatokkal, és a falusiak emlékezéseivel.)
SK