Özv. Nagy Józsefné, szül. Kisgyura Erzsébet 1915. január 8-án született Somogyszobon, apja Kisgyura Illés, anyja Puskás Julianna, akiknek egyetlen gyermekük volt.
Iskolába először a szobor melletti kis iskolába járt, ahol Szikszai Erzsébet tanította 3 évig. A tanítónőt kisasszonynak kellett szólítani, aki szigorú, de jó tanítónő volt. Utána a nagy iskolába kerültek, ott 3 évig Kulcsár Gyula volt a tanító. Örzse néni, bizonyítványa szerint, jó tanuló volt. 12 évesen kerültek ki az elemi iskolából, utána még minden héten egy napot mentek az úgynevezett ismétlőiskolába, úgy mesélte, hogy ott a fiúk mezőgazdaságtant, a lányok háztartástant tanultak még 2 évig. Abban az időkben ezeket a fiatalokat ezután már felnőttnek tekintették. Majdnem minden fiatal a családban maradt és szüleikkel együtt dolgoztak. Örzse néni dolgos kezeire nagy szükség volt a családban, mert édesapja 1917-ben az olasz fronton a vállán lövést kapott és a bal keze lebénult. 1937. január 15-én ment férjhez Nagy József helyben gazdálkodóhoz. (Nagy József 1911. október 31-én született. Édesanyja Kisillés Julianna a szülésbe belehalt. Édesapja, Nagy József az I. Világháborúban az olasz fronton hősi halált halt. Az árvát Kiss Józsefné Kisillés Erzsébet nevelte fel.) A faluban lévő többi Nagy családtól már régóta úgy különböztették meg a család ezen ágát, 3 családot, hogy a „Piros” melléknevet kapták. Sokan csak Piros Józsi bácsinak és Piros Örzse néninek ismerték őket. A Kossuth u. 40. sz. alatti házban éltek halálukig. E házban működött a 20 és 30-as években az Olvasó Kör (a hátsó szobában) , amely később a későbbi tejcsarnok épületébe költözött, ahol egyik helyiségében a Hitelszövetkezet, másik helyiségben pedig az Olvasó Kör működött.
1. kép:Nagy József és Nagy Józsefné Örzse néni öregkori képe a házuk előtt. 2. kép: Örzse néni 3 éves korában 3. kép: Esküvőjükön készült csoportkép, előtte Kisgyura Katica, Kisgyura Bözsi és Horváth Örzse néni ül.
A TSZ. megalakulásáig helyben gazdálkodtak és élték a régi paraszti életet, földet műveltek, állatokat tartottak. A TSZ.-ből mindketten megromlott egészségi állapotuk miatt rokkantnyugdíjasként mentek nyugdíjba. Férje sokat betegeskedett, akit Örzse néni az utolsó pillanatig hűségesen és gondosan ápolt haláláig. 1992. április 25-én maradt özvegyen 55 évi házasság után. Ami miatt nagyon sokat szomorkodtak, hogy saját gyermekük nem volt. A gyerekeket mindketten nagyon szerették, melyet a rokon, valamint a Kardos gyerekek tapasztaltak meg nap, mint nap. Örzse néni ajtaja mindenki előtt nyitva volt. Sokan betértek hozzá, ki csomagját hagyta ott, amíg intézte dolgait, ki jó szóért és tanácsért, ki pedig egy kis beszélgetés kedvéért tért be hozzá. Mindenkihez volt egy jó szava.
Egyszer Antal Gábor tiszteletes úr úgy nyilatkozott róla, hogy neki a szeretet a foglalkozása.
Soha nem tétlenkedett, mindig foglalkozott valamivel. Nagyon szépen hímzett még idős korában is. Kézimunkáival sokakat megörvendeztetett. A virágokat nagyon szerette, saját maga tartotta rendben, még járókerettel is kibotorkált a virágait kapálni és gondozni.
2005. karácsonyakor súlyosan megbetegedett, és meg kellett műteni, azonban már nem tudott meggyógyulni. 2006. április 10.én, 91 éves korában megtért teremtőjéhez.
Torma Zoltán
Somogyszob, 2006. dec. 13. Vilma-házi Hírmondó
(Az írás a Vilma-ház kérésére íródott,vilmás gyűjtés)
SK