Vilma-ház

Antal Gáborné Nagy Katalin tanárnő

Nagy Katalin (Az Öregdiák Szövetség által megfestetett olajfestésű arcképe a Csugón található. (Dr. H.J.)

Nagy Katalin az Amerikai Egyesült Államok New York Államában Poughkeepsie-ben született 1918-ban. Édesapja az Amerikába kivándorolt magyar reformátusok egyik lelkésze volt. (http://vilmahaz.hu/2015/05/23/nagy-jozsef-lelkesz-hazahozatala-amerikabol/ )

Anyai ágon Józanágh Ilona somogyszobi somogy származású, Erőss Sándor dédunokája. 1928-ban a család hazaköltözött Somogyszobra. Itt járt elemi iskolába. 1930-tól a csurgói református gimnázium tanulója lett, mindvégig bejáró magántanuló. 1938-ban jelesen érettségizett. Beiratkozott a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemre angol-német szakra. 1943-ban tanári oklevelet szerzett, és ősztől egykori gimnáziumában megkezdte a tanítást. 1947-ben feleségül ment Antal Gáborhoz, az iskola vallástanárához. Két lányuk született : Jolán 1949-ben, aki orvos lett és Ilona 1950-ben, aki szintén pedagógus lett

Magyart, németet, angol nyelvet és rajzot, az 1949/50-es tanévtől orosz nyelvet is tanított. Férje munkahelyváltoztatását követve 1953-ban áthelyeztette magát Somogyszobra. 1961-ig a helyi általános iskolában tanított, majd nyugdíjba vonulásáig, 1977-ig a nagyatádi Ady Endre Gimnáziumban.

A hivatástudata sokszoros csillagos ötöst érdemelne.

Az 1966-os Somogyszob-Nagyatád között történt vasúti szerencsétlenségkor ő is a vonaton utazott. Somogyszobról küldtek egy vonatot, hogy hazaszállítsa a szobiakat, de ő Nagyatádra ment gyalog, mert órái voltak a gimnáziumban, és azokat meg akarta tartani.

Egy másik alkalommal, amikor akkora hó esett, hogy a vonat nem tudott elindulni Nagyatádra, de ő inkább néhány más utassal együtt begyalogolt. A kollégái szörnyülködtek, hogy Katóka megérkezett gyalogosan.

Nagyatád várostól kapott jutalmat 30 év szolgálatáért, s ennek tizedét az egyháznak, Istennek ajánlotta. (Talán az utolsó volt, aki fizetésének 10 %-t befizette az egyház részére.- SK)

Érfalvi Ferencné Antal Ilona

Somogyszob, 2020. október 16.

Szomszédai, útitársai, diákjai is szeretettel emlékeznek rá. “Gyerekkoromban, idézőjelben, szomszédunk volt, a templom volt közöttünk. Kató néni később a gimiben tanitott németet nekem, és együtt jártunk vonattal haza. Egész úton gyakorolta velünk a németet”. -“Vonattal jártunk Csurgóra iskolába, Kató nénitől sokat tanultunk, amit otthon Somogyszobon szerepléseinken továbbadtunk a gyülekezetünknek. Szeretetteljes lénye nevelt bennünket. Áldott legyen émléke.”- ” Istentisztelet előtt mindig bementünk a két gyerekhez, a két lánynak az asztal sarkára ki volt készítve a perselypénz. 1-1 fényes 20 filléres és 1-1 fényes 50 filléres. De mindig fényes volt.” “13 éves lehettem és magasan hordtam az orrom, ilyen szavakat használtam- fenomenális, szukszeszíve, stb. Az emlékkönyvembe nevelő céllal írt egy versikét, melyben az volt, hogy az éretlen búza fönnhordja a fejét, az érett búza lehajtja. Megértettem.” “Atádról elhozta a magnót. Akkor hallottam először operaáriát, a két lánya mellett minket is tanított németül. Én még kicsi voltam, egy kis rajzos könyvecskéből ábrákról kellett tanulnom. Pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske”

Sk, Vilma -háza