A somogyszobi Horváth-család
A régi szobi családok között találjuk a Horváth családot is. Az 1800as évek végéig egy hosszú házban laktak és akkor épült külön a 3 ház egyforma mintára. Ahol most a kertek vannak, ott voltak az istállók, pajták. Utána mind a három család a házához, a saját portájukra építette. Még most is lehet találni a kertben tégladarabokat. A negyedik ház már nem arra a mintára épült, szerintem az már előbb, vagy a régiből maradt fenn. Ez a négy ház a mai Kálvin utca végén van, akkor Templom utca volt. Ezért hívták Horváth soroknak, ezen a soron voltak a Horváth házak,a másik sorokban Puskás, Pálfi házak voltak..
Az első Horváth -ház mi házunk volt, az első a sorban,a Kálvin és a Luther út kereszteződésében. A mamámat első ángyának szólították, minket Sarki-Horváthéknak. A dédnagyapámat Horváth Györgynek hívták, a felesége Korpádi Erzsébet .A bolhási Korpádi István és Mód Terézia földészek leánya. Akkor így hívták, akik a földben dolgoztak. Három gyermekük született: József, Erzsébet, Zsófia. Erzsébet férjhez ment Fazekas Jánoshoz de nem született gyermekük. Zsófia nem ment férjhez, haláláig velünk élt. József volt a nagyapám, a nagyanyám Kisgyura Erzsébet, ők többen voltak testvérek. Két fiuk született: József és György. Édesapám a földben dolgozott, állatokat nevelt, istállós-teheneket,tenyészbikákat, anyakocákat. Akkoriban sűrűn ellenőrizték a tej minőségét, a tehenek egészségét. Jöttek mindig hozzánk is a tejellenőrök. Édesapám szerette az állattenyésztéssel járó feladatokat. Állattenyésztési elnök is volt. Még emlékszem előadást is tartott azzal a címmel: „Emeljük magasabb színvonalra Somogyszob állattenyésztését.” Nagyon jól gazdálkodott, de aztán jött a TSZ és megsemmisült a szép állomány. Édesanyám Kisillés Rozália, Varasdy családból származott, én a leányuk, Erzsébet itt születtem, itt jártam iskolába . Somogyszobon a drága emlékű Kulcsár Gyula tanító tanított minden szépre-jóra.
1.kép: Kiss István és Horváth Erzsébet , 2.kép: Örzse néni néptáncol, 3.kép: Horváth Erzsébet és unokanővére, Leposa Vilma, 3,-4,-5. kép: Ősök
A férjem Kiss István, Kiss János és Horváth Katalin fia. A fiunk István, a felesége a bolhási Bódis Etelka, leányuk Adrienn. A dédmamám után ismét bolhási leány került a családba. Ők is itt épültek a Horváth portán. Már csak mi vagyunk, a többiek meghaltak vagy elszármaztak a faluból. A dédapám, nagyapám, édesapám, mind tevékeny emberek voltak vallás terén, a falu érdekében mind elöljárók, akkor így nevezték őket, de nem fizetésért tették mindezt. Édesapám testvére, Gyurka bátyám, ő tanult a csurgói gimnáziumban, utána a Keszthelyi Egyetemen. A két fiú közül az egyik tanult, a másik a földben dolgozott. A Gyurka bátyám a Bábolnai Állami Gazdaságban volt agronómus. Sajnos korán meghaltak, édesapám az orosz frontról hozta a betegséget. Gyurka bátyám 54 évesen ment el tőlünk. A mamám 89 éves koráig élt, sokat siratta a két fiát. Gyurka bátyám későn nősült, neki nem volt saját gyermeke, egy Fidles Sára nevű özvegyasszonyt vett feleségül, kinek két fia volt, Hunor és Csaba. Ők most is tiszteletben tartanak bennünket. Nagy ismereti köre volt az akkori Írószövetséggel, sokan közölük megfordultak nálunk. Ha Gyurka bátyám megérte volna, hogy az unokám is ott tanult, ahol ő, nagyon örült volna neki. Engem és a fiamat is nagyon szerette. Nagyon szeretett az egész család énekelni, dalolni. Gyurka bátyám tudott hegedülni, ő kísért bennünket. A nagy bibliából, ami most is meg van, olvasott fel a nagyapám esténként. Szerencsére akkor még nem volt televízió, és így jutott idő a beszélgetésekre. A generációk együtt nőttek fel, kötődtek egymáshoz, ez volt az igazi család.
1.kép: 1910-ben készült kép: Karácsonyi szinjáték, St. Józsefet Horváth György alakítja. 2.kép:Vinczéék háza
A második Horváth –házban lakott Horváth József és családja, felesége: Pálfi Katalin, akit „Páfi ángyának” hívtak. Két leányuk volt: Erzsébet és Katalin. Erzsébet Vincze Jánoshoz ment férjhez, egy kislányuk született, de meg is halt pici korában. Katalin lányuk Bolhásra ment férjhez Hóka Sándorhoz. Két gyermekük lett : Sándor és Piroska. Sándor fiuk katona korában meghalt, mamája sokat siratta. Piroska Kővári Jenőhöz ment férjhez, két lányuk született, Ibolya és Katalin.
A harmadik Horváth-ház-ban lakott Horváth János és családja. Felesége Szalai Julianna volt, ő a második felesége volt, „Juli ángyának” hívtuk. Egy lányuk volt, Juliana, ki Hóka Jánoshoz ment férjhez, nekik nem volt gyermekük. A három ház egyformán épült, egy időben.
A negyedik Horváth-ház-ban szintén Horváth János nevezetű lakott a családjával. Dencsi-Horváthnak mondták őket. Felesége Kisgyura Katalin volt, „Dencsi ángyának” szólították. Három gyermekük volt: Erzsébet, János és István. Erzsébet férjhez ment Galambos Lászlóhoz, két gyerekük született, Erzsébet és László. János nem nősült meg. István a Varasdy-Leposa családba nősült, felesége, Leposa Vilma. Két fiúk született, László és István. István fiatalon, 50 évesen meghalt. Emlékét megőrizzük szívünkben.
Az ötödik Horváth-ház már külön, a régi kis utcában, a mai Luther utcában volt. Ott lakott Horváth Illés és családja. Felesége az alsóki Papp Zsuzsana. Két lányuk volt, Katalin és Erzsébet. Katalin férjhez ment Kiss Istvánhoz. István és Ilona a gyermekeik. Erzsébet Vincze Sándorhoz ment férjhez, Zsuzsanna nevű gyermekük született.
A Horváth családban négy Horváth Erzsébet volt, sorban: Vincze Sándorné Horváth Erzsébet, Galambos Lászlóné Hotváth Erzsébet, Vincze Jánosné Horváth Erzsébet, és én vagyok a legfiatalabb, Kiss Istvánné Horváth Erzsébet. És így is haltak meg sorban, Isten rendeltetése szerint, már csak én élek. Ők tanítottak meg erre a nótára, amit nekik és nekem is énekeltek még, a lakodalmamban is eldalolták. Így szól a nóta:
„Ismerősök jöttek Marosvárról,
Együtt ültünk a promenádban.
Kérdezgették, mit vihetnek hírül tőlem,
Igaz-e, hogy esküvőm van készülőben?
Igaz-e az, hogy néki ellenére?
Más kislánnyal megyek el az esküvőre?
Mondják meg a legkisebbik Horváth lánynak,
Nem igaz az, amit rólam diskurálnak.
Mert a lelkem most is ott jár a házuk táján.
Volt egyszer egy fehér rózsa a Horváthék rózsafáján.
Fehérebb volt, szebb a liliomnál.
Most egy éve láttam utoljára,
Tündéribb volt legszebb álmaimnál.
Egyszerű kis mosóruhájában.
Bánatos könny ragyogott a két szemében.
Most tudta meg, hogy az
óta másé lettem.
Mondják meg a legkisebbik Horváth lánynak,
Nem igaz az, amit rólam diskurálnak.
Mert a lelkem most is ott jár a házuk táján.
Volt egyszer egy fehér rózsa a Horváthék rózsafáján. “
Régi emlékezéssel:
Kiss Istvánné Horváth Erzsébet Somogyszob, 2007. III. 15.
(A Vilma-házi Hírmondó kérésére készült) SK
A képen:Horváth Györgyné Korpádi Erzséber, Horváth Erzsébet és Horváth György