Somogyszobi születésű jegyzőnk: Hosszú József
Hosszú József 1896. január 8.án született Somogyszobon, egy tősgyökös szobi családban, akik a katolikus templom utcájában laktak. A család ragadványneve a Tópá volt, Tóth Pál, egyik elődük neve után. Rövidített változata különböztette meg a többi Hosszú családtól. Édesapja Hosszú József, édesanyja Nárai Róza volt, a bábaasszony , aki a világra segítette: Lőczi Kata. Január 12-én megkeresztelték, keresztszülei: Mezei Mihály és Faggyas Örzse, Puskás József és Fodor Örzse. Puskás József és Kovács Örzse. Kisgyura István és Jekisa Rozi voltak. (Akkoriban a lányok, asszonyok neveit a használt keresztnévvel írták az anyakönyvbe)
Elemi iskoláit Somogyszobon, középiskoláit Csurgón végezte, majd Győrben tette le a jegyzői tanfolyamot, ahol oklevelet kapott. Az I. világháborúba a háború második évében vonult be katonai szolgálatra, volt orosz és a román fronton, a vöröstoronyi -szorosban hadifogságba esett. 19 hónapig volt hadifogoly, ahonnan súlyos maláriával került haza. Betegségéből fölgyógyulva 1918. szeptemberében az olasz frontra küldték. Az I. világháború végén mint tartalékos zászlós szerelt le.
Hosszú József és felesége, József Julianna
Munkáját 1922-ben kezdte Somogyszobon, már ebben az évben adóügyi jegyzőnek választották. Sokáig ebben a minőségben dolgozott. A társadalmi életben sok szerepet vállalt, a Levente Egyesületben oktatott, az önkéntes tűzoltó egyesület elnöke lett. Felesége József Julianna lett. aki 1908-ban született. Két fiuk született, József és Miklós , a falusiak még mindig emlegetik a 2 gyerek csínytevéseit. Akkor még a jegyzőségen laktak a jegyzői lakásban, arra ment a falu plébánosa, akit a 2 gyerek sárgombóccal kezdett el dobálni, „Adj neki, adj neki Jóska, nem a mi papunk!”
1944. decemberében Somogyszobot evakuálni akarták a nyilasok, mert a front már Atádon volt. A vagonok ott vártak az állomáson. Hosszú József jegyző féltette a falut az evakuálástól: „Ne menjen senki sehova, ha elmenekülünk, itt hagyjuk az otthonunkat, nekünk nem marad semmink!” Mivel a bírót, Varasdy Jánost elvitték katonának, a helyettes bíró Pálfi György és Hosszú József, a szobi jegyző jelentkezett a nyilas főhadnagynál. „Egy tapodtat sem megyünk, itt születtünk, ha muszáj, itt is halunk meg! ” Mondta Pálfi . A nyilas hadnagy látva az elszántságot a falu vezetőiben, megadta az engedélyt Hosszú Józsefnek, a mentesítő levél megszerzésére. Ezek után Hosszú József, a falu jegyzője karácsony szent estéjén elment gyalog úttalan utakon az erdőn keresztül Nagykanizsára, a közigazgatási főhadiszállásra az evakuálás alóli mentesítő levélért, amit meg is kapott. Így Somogyszob a helyén maradt!
50-es évek elejétől a Kálvin út elején laktak, ahol később a rendőrség, majd a TSZ iroda is volt. A háború utáni új társadalmi rendszer hamar diktatúrává fordult. A város élelmét a falunak kellett állnia. Ehhez kvótát vetettek ki a falvakra, ami teljesíthetetlen volt. Mikor a megye küldöttei a második félévi tervvel fölkeresték a községházán, Hosszú József ezt mondta: „ezt nem lehet teljesíteni, inkább távozzanak!”
1-2 kép: Részlet a korabeli sajtó írásaiból
A sajtó is kikezdte azokat, akikre rásüthették, hogy szabotál. Irtóhadjárat indult ellene az újságban, 1951-ben Hortobágyra deportálták az akkor már a fiánál Hosszúfaluban lakó feleségével együtt. Ingóságait árverésre bocsátották, fölprédálták. „Nagyon szép könyvtára volt a jegyzőnknek. 200 Ft-ért akarták eladni az egészet, mi a szomszéd Katicával vettünk belőle. 8-10 kosárral hozzánk, 8-10 kosárral hozzájuk vittünk. Mikor megjött Miklós fiának az apósa Miskolcról, odaadtuk. Nagyon boldog volt”. A falusiak közül többen is mentettek a bútorok közül, hiszen szobi származású volt, a fia is szobi lányt vett feleségül. „Úgy kikészültek az asszonyka idegei, hogy mikor jött intézkedni, bejött hozzánk és 5 percenként ment a WC-re.”
A meghurcoltatás után Lábadon telepedtek le József fiúknál. Hosszú Józsefné 1959-ben, Hosszú József 1961-ben halt meg. Lábadon temették őket el.
(vilmás gyűjtés és Somogy Vármegye)
SK