Hosszú Feri csúzlija
„Fiatalok azért vagyunk, hogy emlékeket gyűjtsünk! Idősek, meg azért leszünk , hogy emlékezzünk.” A minap eszembe jutott Feri, aki a szomszédban lakott. Szeretni való rövid életének, sok java-részese voltam.
Csúzlija becses helyén, a „ kászlin” várta gazdáját, hogy Feri kezébe vegye. Addig is vigyázott rá a „huszár kép” a falon, ami felette lógott. Apja, Hosszú Pista bácsi fényképe volt a díszes „huszár kép” közepén. A csúzli főleg télen szolgálta gazdáját, aki mindig ügyelt rá, hogy rendben tartsa vadászat céljára.
Amikor nagy hó esett, a kánya / varjú/ nem talált eledelt. Célba vette a kukoricagórékat. Nagy ricsajjal károgtak örömükben, megszállva a kukoricagóré környékét. A rácsos lécek közét csőrükkel vagdosva, nem vették észre a csúzlis vadászt. Mivel én mindennapos voltam náluk, vártam a kányapörköltre való meghívást. Szegény Juliska nénje, Feri nevelőanyja, vesződhetett a kányapörkölttel járó nem könnyű feladattal. De nem tudott kitérni előle, mert a vadász és rajongója jutalma volt ez. Máig sem értem, hogy tudtunk enni belőle.
(Hosszú Ferenc 1926-ban született, édesapja Hosszú István volt, édesanyja Karnizs Vilma.
Feri 1945 -ben halt meg , 19 évesen. Huga, Hosszú Vilma is korán, 10 évesen halt meg. Édesanyja korai halála után apja Hóka Juliannát vette feleségül, ebből a házasságból Sándor nevű gyermek született. SK)
Egyébként számtan tanításban is részesített. Fülműtét miatt egy hónapig a Kaposvári Kórházban voltam, lemaradtam a tanulásban. Kulcsár igazgató úr meg nem ismerte a lehetetlent. /minden tanítványa sokat köszönhet neki!/ Türelme csak Ferinek volt hozzám, így sikerült kisebb eredményt elérnie nálam
Sajnos rajongásomnak véget vetett Feri betegsége, örökletes tüdőbaja. Amikor ágynak esett, nem a csúzli érdekelte, hanem a Biblia. „Anyám, olvasson hangosan belőle!” Kérte, ragaszkodott hozzá. Így aztán Juliska néni és én is gyarapodtunk Feri buzgósága által.
Egy napon Feri azt kérte, le szeretne feküdni a földre. „Jaj, mondták az öregek, ez nem jót jelent”. Be is következett.
Halálát nehezen tudtam elviselni. Csak azt értettem, hogy volt, nincs! Gyermekszívem fájt, úgy gondoltam, nekem is el kell mennem valahová. Így aztán napokig nagynénémnél aludtam, amíg bele nem törődtem Feri hiányába.
Hohené Vincze Zsuzsa
Kálvin út 25, 2OO5. VIII. 2
vilmás gyűjtés
SK