KULCSÁR GYULA szobi református tanító (1891. márc. 24. Inke – 1955.aug. 15. Csurgó)
Tanítói oklevelét 1911-ben Csurgón szerezte. Első állomáshelye 1911-13 között az Őrségben, Senyeházán volt. A somogyszobi egyházközség pályázatát elnyerve 1913-tól az 1948-as államosításig a református iskolát vezette, tanfelügyelői teendőket is ellátva. 1948-ban az Áll. Általános Iskola igazgatójává nevezték ki, melyet 1952. évi nyugdíjazásáig látott el. 1952-ben átköltözve Csurgóra, 1952-1954 között a II. sz. Ált. Iskolában tanított és a Járási Tanács Oktatási osztályán dolgozott. 1954.02.01-1955.08.15-én bekövetkezett haláláig a Középiskolai Diákotthonban működött. Pályakezdését megszakította az I. Világháború, ahonnan hét év harc és hadifogság után 1921-ben tért haza. Ezután kezdődött a tanítói lakás és iskola építése. 1926-ban Pápáról hozott feleséget Kalló Ilona személyében. Két gyermekük született Gyula 1927-ben, Valéria 1935-ben. Somogy, Somogyország, Somogyszob, Csurgó! Amikor e neveket hallom melegség járja át a szívemet, hiszen szülőföldem e kies táj. Nagy boldogság számomra, hogy ide születtem. Életem során gondolatban de sokat jártam a hársfaillatú utcákat, mentem át tejért Kisillés Sanyiékhoz, kóstoltam csodálatos réteseiket, pingpongoztam a Vasutas Körben, s mint bejáró diák futottam az állomásra. Ha orgonaszót hallok, ma is ott érzem magam. Elmondhatatlanul jó érzés tudni azt, hogy fél évszázad után sem felejtették el tanítójukat. Úgy látom az egykor vetett mag kikelt, újra vannak a faluban elhivatott emberek, akik őrzik múltjuk tárgyi és szellemi értékeit, akikre – remélem – a jövő nemzedékei majd szívesen gondolnak. A kedves kérésnek eleget téve megpróbálom leírni, hogy a tanítói otthon falai közül milyennek is láttam a közösség életét. A hivatástudattal megáldott falusi tanító élete egy szolgálat, hétköznap és ünnepnap, s a nap 24 órájában. Reggel meteorológiai jelentés leadása, tanítás, korrepetálás, délután pedig a közösségi élet szervezése. Ősztől-tavaszig nálunk az iskolában mindig volt élet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Hol ének, hol zene szólt, hol a táncot ropták, hol tanultak. Színjátszás. A Színjátszó körben a kor kedvelt népszínművei (pl.: K. Pap J.: A harag) mellett a magvasabb mondanivalót hordozó darabok is rendre előadásra kerültek, Kodolányi J.: Végrendelet, vagy Darvas J.: Szakadék. Ez utóbbiról tanúskodjon a Somogyi Néplap (?!) tudósítása. Saját darab írására is sor került, a máig emlegetett „A szobi fehér rózsa”, melynek zenéjét Kulcsár Gyula szerezte. A kotta eredetijének fotómásolata a Vilma-ház gyűjteményét gyarapítja a jövőben. Az előadások a Vasutas Körben és a Hiller Vendéglőben voltak, általában többször kellett őket előadni. A színjátszó kör mellett néptánc együttes is volt, a háború után sok helyen (Pécs, Kaposvár, Budapest) nagy sikerrel szerepeltek, Horváth János szólótáncai országos hírűek voltak. Ezekbe a csoportokba mindenki szíves-örömest jött. Az őszi munkák elvégzése után következett a tanulás, az ismeretek frissítése, bővítése a téli gazdasági tanfolyamokon. Neves gazdasági iskolai tanárok jártak Kaposvárról, Csurgóról. A tanfolyam végén vizsgázni kellett s oklevelet kaptak (ezüstkalászos, aranykalászos gazda) a hallgatók. Fiatal lányok, asszonyok szívesen jöttek a sütő-főző, vagy a kézimunka és a szabás-varrás tanfolyamokra. A végén kiállítás és bál volt. Nagyon kedvelt volt a csumafonó-tanfolyam. Igen tetszetős használati és dísztárgyak készültek, talán még egy-egy üveg vagy demizson most is fellelhető közülük. 1948-ban nagyszabású kiállítás volt nálunk a tanteremben. A gyönyörű népviselet legszebb darabjai, szőttesek, fafaragások, termények stb. Szeretném hinni, hogy az akkor kiállított darabokat az újabb nemzedék is nagy becsben tartja, s egy része a Vilma-ház gyűjteményét alkotja. Kedves somogyszobiak! Az 53 év szitája természetesen sok mindent kirostált az emlékezetemből, de ami megmaradt azt nagy szeretettel őrzöm. Szeressék szülőföldjüket.
Budapest, 2005.03.03.
Kulcsár Valéria
(Az írás a Vilma -ház kérésére készült, vilmás gyűjtés)
SK
