Vilma-ház

Bagó család

Édesapánk l9l7. június l4-én született Szőkedencsen, szülei cselédként szolgáltak. Az l92O-as évek végén költöztek a Somogyszobhoz tartozó Küvölgy pusztára. Az l93O-as évek elején Somogyszobon építettek családi házat. Király János kőműves mesternél kitanulta a kőműves szakmát és l937-ben segédlevelet szerzett. l939-l94l-ig Szentendrén sorkatonai szolgálatát töltötte, szakaszvezetőként szerelt le. l942-ben leszerelése után mozigépet vásároltak Kasza Györggyel és azt a „Hiller” kocsmában működtették. l943 végén frontszolgálatra behívták tartalékosnak a Szentendrei Vasútépítő Műszaki Alakulathoz. l945 nagypéntek napján esett szovjet fogságba Zalalövőn. A Grúziai Tbiliszi melletti lágerben volt l948 őszéig hadifogságban, közben szülei l946, l947-ben meghaltak. Hazaérkezése után nagy nehézségek árán újra indította a mozit, beindulása után államosították, azt a kegyet gyakorolták vele, hogy megbízással tovább kezelhette az államosított mozit egészen l97l-ig. Ekkor saját kérésére szűnt meg a jogviszonya. l95O. február l9-én házasságot kötött édesanyánkkal, a Balatonlelléről származó Hermann Borbálával. Hittel és bizalommal elfogadták az l95O, l95l, l953, l956, l958-ban született öt gyermeket. Sok áldozattal, fáradságos munkával neveltek fel mind az ötünket, taníttatásunkról gondoskodtak. Egyéni vállalkozói engedélyt nem kapott, így az l95O-es évek elején alakuló Vegyesipari Szövetkezetbe lépett be. Itt megválasztották elnöknek. l956 után közös megegyezéssel felszámolták a szövetkezetet annak tudatában, hogy tovább egyéni vállalkozóként működhetnek. l957-től kőműves kisiparosként dolgozott, l96O. január 29-én mestervizsgát tett. Mellette a mozit kezelte, méhészkedett, hogy családunk megélhetését biztosítsa. l979 végéig, nyugdíjazásáig dolgozott és tanított mesterien. l6 év alatt lO fő tanuló szerezte meg mellette a szakmai ismereteket. Keze munkája nyomán sok családi ház felépült a valamikori Nagyatádi Járásban, templomokat újított fel. Bennünket, fiait, kora gyermekkorunkban magával vitt nyaranta és megtanította, megszerettette velünk az építészetet, így mi is ebben a szakmában tanultunk tovább. Több éven keresztül elnöke volt a KIOSZ Nagyatádi szervezetének. Több választási cikluson keresztül tanácstag és végrehajtó bizottsági tag is volt a községben. Barátaival még a rendszerváltás előtt a Hősök Szobrán megörökítették a II. világháború áldozatainak nevét. Édesapánk életének meghatározója és mindenek elé helyezett vezérfonala szeretett szülei, valamint általa nagyon tisztelt Dr. Jankovich Tihamér plébánoson keresztül megszerzett Istenbe vetett hit. A háborún, a fogságon, a reménytelen egyedülléten, családalapítás nehézségein, gyermeknevelés gondjain az élet problémáin imádsága és megingathatatlan hite segítette át. A Somogyszobi Római Katolikus Egyházközség életében is aktívan részt vett. Templom atya, majd világi elnök volt hosszú éveken keresztül. A gondviselés megadta számára azt a kegyelmet, hogy halála előtt l997. június l4-én 8O. születésnapján elköszönhessen szeretett templomától és a szentmisét látogató somogyszobiaktól. Az akkori Egyházközségi Képviselőtestület örökös világi elnökké fogadta. Református barátaival több alkalommal közösen énekelték a virágvasárnapi és nagypénteki passiót. Édesapán halála előtti napon kettőnk között folytatott sok mindenre kitérő beszélgetésünk alkalmával a következőt mondta: „Fiam, ma itt voltak mind a testvéreid, úgy érzem, nem volt hiábavaló az életem.” l997. június 23-án, amiért már évek óta imádkozott, teljes tudatának birtokában, családja körében, szeretetben megtért irgalmas Istenéhez. Halála után, l997. augusztus l8-án Somogyszob Község Önkormányzat Képviselőtestülete „Somogyszob Község Díszpolgára” címet adományozta részére.

Nagyatád, 2OO6. március l5.
Bagó László