Nagypéntek a somogyszobi reformátusoknál
„Nagypénteken a keresztyének arra az áldozatra emlékeznek, ami által hitük szerint a Megváltás valósággá lett: Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményt adjon az örök életre.” (Reformátusok Klubja)
A Vilma-házat egy régi református család, a Puskás család 1839-ben építtette, de a falu nagy többsége is református, evangélikus volt, ezért is követjük a református szokásokat. A reformátusok legnagyobb ünnepe a nagypéntek. „A nagypéntek akkora ünnep volt a reformátusoknál. hogy a TSZ-ből is elengedték őket nagypéntek délutánjára.”
Ilyenkor minden cifraságot, hímes terítőt levettek, és a régi gyász színével , a fehérrel takartak le mindent. „Édesanyám már nagycsütörtökön megcsinálta a szobát, hogy a hajnal már így érje”
Ilyenkor minden cifraságot, hímes terítőt levettek, és a régi gyász színével , a fehérrel takartak le mindent. „Édesanyám már nagycsütörtökön megcsinálta a szobát, hogy a hajnal már így érje”
Később már csak a tükröt takarták le, és a dísztörölközőt cserélték le fehérrel dúsan szőtt fehér törölközőre. A 60-as években már csak a tükröt takarták le, majd lassan feledésbe merült ez a szép régi szokás.
Nagypénteken nem ettek mást csak böjtös hajdina levest, vagy gyümölcslevest. „Vacsorára kocsonya volt mindig”. Sonka nem szerepelt az ünnepi ételek sorában. „Sok református nem is hagyott sonkát disznóvágáskor”.
Mára ez is megváltozott. A sonka a húsvéthoz már hozzátartozik.
(vilmás gyűjtés, a képek a Háznál, a nagygypénteki szobabelsőt mutatják.)
SK