Pedagógus volt Somogyszobon
Futó Árpádné, Teca néni
„Követelek Tőled, mert tisztellek!”
A 3.képen a Vima-háznak ajándékozott szőttessel.
A Sopron melletti Peresztegen születtem 1939-ben. Édesapám Sopronkőhidán volt fegyőr. (Őre volt Mindszenty József bíborosnak, kinek egy bibliát csempészett be ) Édesanyám otthon dolgozott, nevelte , gondozta a négy gyereket. Mindegyik gyermeket taníttatták, én a soproni tanítóképzőt 1957-ben fejeztem be. Segesdre helyeztek, ott tanítottam 1959-ig, férjhez menetelemig. Férjem Futó Árpád postatiszt lett, a somogyszobi postán dolgozott, ezért is kerültem ide tanítani 1961-ben. Itt építkeztünk, itt járt iskolába Árpád fiunk is. Az én hivatásomat folytatta, tanár lett, németet, angolt és oroszt tanít, sokat jár Bécsbe is fordítani. Sopronba vágyott, ott is született meg, most is itt él. Romantikus, elvont alkat. Írt egy meséskönyvet is.
2. kép:-1971-72-Füzesi Katalin, Hosszú Hajni, Szabó Rózsa, Kertész Mariann, Ignácz Sándor, Somogyi Mária, Hóka Erzsi, Papp János, Fisli Mária, P János, Gulyás Erika, Szendrődi Magda, Cser György, Harmath Tünde, Hárs Judit, Szabó Ervin, Hummel Zoltán, Rácz Lajos, Varga József, Salekovics Vince
Az alsósokat tanítottam 1-4-ig felmenő rendszerben, így 8 évfolyam került ki a kezem közül. 1991-ig csak a 3. osztályig vittem a gyerekeket, de tanítottam fölsőben éneket is. A fiúk nem szerették a komolyzenét, Mozart, Bach, Vivaldi távol esett tőlük. Nekik a Dolly-Roll kellett. Volt egy olyan osztályom, olyan csoportom, akikkel sok mindent lehetett csinálni, színdarabot, táncot, a kalocsai táncokkal járási versenyt is nyertünk. Karácsonyi műsorunk olyan jól sikerült, hogy vastapssal hívták vissza bennünket. Mindez öröm és büszkeség. A szülők is büszkék voltak csemetéikre, de partnerek is voltak az előkészületekben. Sok diplomás, jó szakember, becsületes munkásember, jó szülő került ki a kezeim közül. „ Az élet útja hosszú és nehéz, de nem fáradsz el, ha becsületes lész!” Szerintem ilyenek is lettek a tanítványaim.
Szigorú voltam, mottóm: „ Követelek Tőled, mert tisztellek!” Ezt írattam minden magyarfüzet első oldalára. Sokan ezért nem is szerettek, a követelmények miatt. Sokat kirándultunk, Tihany, Badacsony, Keszthely. Imádták a Balatont! A templomokat kevésbé, pedig megnéztünk sokat! Szép idők voltak az úttörőstáboros korszakok is Fonyódligeten. Sok, sok, szép, gazdag, tartalmas évet töltöttem Somogyszobon, remek, őszinte, segítőkész, lelkes pedagógusgárda volt a mienk. Szerettem itt dolgozni, élni, hiszen 35 évet itt töltöttem.
1-kép:1988-Antalfi Szilárd, Büki Anita, Szüre Hajni, Sipos Szilvi, Hauptmann Norbi, Nock Katalin, Lébár Gábor 2.kép:1988-karácsony-Varga Zsanett, Varga Kriszti, Hoffmann Kriszti, Sipos Szilvia, Máté Judit, Raboczky Renáta, Noch Katalin, Orsós Beáta, 3.kép:1988-Balatinecz Eszter, Varga Zsanett, Varga Krisztina, Hoffmann Krisztina, Sipos Szilvia, Máté Judit, 4.kép-kirándulás
1994-ben mentem nyugdíjba. Eladtuk a szobi házat, itt vettünk Sopronban egy lakást a fiamhoz közel.
Még szeretnék találkozni tanítványaimmal, hívnak is, de a szív megálljt parancsol. 2013-ban 2 szívinfarktusom volt, azóta még jobban becsülöm az életet. A gyökerek Sopronban vannak, akcentusomat a somogyi 35 év alatt sem vesztettem el. Mégsem tudok elszakadni Somogyszobtól, mert ideköt ifjúságom. Talán még megyek is Szobra, ha módomban lesz. Szívesen emlékezem a régi kollégákra is. Majd „égi utamon” találkozom velük, kik már elmentek,-Kamilla néni, Berta néni, Fáncsy tanító bácsi, Jambrich Béla, Györkös Rudi bácsi, Molnár Sándor és Beke Pali a méterrúdjával.
Egy idézettel búcsúzom:
„Dal őrzi meg azt, ami szép, ami szent,
Túlélni, mi szálló: a puszta jelent.
Mit ér a mulandó, a percnyi jelenlét?
Valódi e létben csupán, csak az emlék”
Futó Árpádné, Teca néni
Sopron, 2018. 04 18.
(vilmás gyűjtés) SK