1956 a falusiak emlékezetében
A sok keserűség, megpróbáltatás, megaláztatás miatti fölgyűlt feszültség 1956. október 23-án robbant ki a népből.
Somogyszobon minden pesti történésről tudtak, több világvevő rádió is volt a faluban. „Az akkori tanácselnök, rendőr és mi, egy háromszög alakban laktunk, így együtt is hallgatták a híreket apámmal, a Szabad Európát”. Az egyre növekvő feszültséget érezték, számítottak rá, hogy valami történik: „Apám vett egy telepes rádiót, lehetett fogni rajta Szabad Európát, vett még 5 liter petróleumot és 10 kg sót. A tanácsházáról ide is üzentek, hogy ne keltsen háborús hisztériát. ” – „A férjem mindig a szomszédba ment rádiót hallgatni. „ Napról-napra, óráról órára nyomon követték a pesti eseményeket. „23-dika lehetett, este apám későn jött meg. Anyám röpült feléje. Esős idő volt, mi , gyerekek is megvárhattuk, és szüleimen látszott, hogy ragyognak a boldogságtól!!
Az idősekben a háborús emlékek jöttek elő a forradalom kitörésének hallatán. „Kukoricát voltunk szedni, a fiam, az első, akkor volt 8 hónapos, mikor jöttünk haza, az anyám mondta, hogy Pesten kitört a forradalom, annyira félt, azt sem tudta, hova dugjon el a gyerekkel, a háború volt az eszében.”
Szobon 24-én kezdődtek a mozgolódások. Ekkor már teljesen biztosak voltak: forradalom van! „Aznap nem ment a vonat, én Csurgóra jártam gimnáziumba.” A régi pártfunkciónárisusok féltek a fölbőszült néptől. Az egyik, „a házában bújt el, a padláson”, „a főbűnös, .. , egy nagy disznóforrázó teknő mögé bújt, ami a falhoz volt támasztva.” – „Két napig nem mehettünk be az ebédlőbe, mert ott volt … bácsi. Aztán a második éjjel apám hazakísérte. Utána mindig láttam a templomban.” – „Állandóan jöttek a férjemhez, gyere, ….borítsuk föl ezt, gyere , …verjük le azt! Én meg mondtam, nem mész sehova az égvilágon, bezárlak a szobába. De aztán azt mondta, hogy legalább az …ékhez hadd mehessen át rádiót hallgatni. Mondtam, jó de csak az én kíséretemben, hogy tudjam, hol vagy!”
A turult az 50-évek elején elrejtették, befalazták …-ék padlásán, most kibontották elvitték a TSZ irodájába.
A képen a visszaállított turul, előtte ismeretlen férfi áll.
„A … bátyám mondta, hogy a népnek az a kívánsága, hogy estére föltegyük a turult”. Akkor már kibontották… -ék padlásáról, már a régi TSZ irodánál volt. „Estefelé, mikor megetettünk, jött az …, meg a …, aztán elvittük 3-an a madarat . Mondtam a … bátyámnak, hozzon drótot meg fogót, ráerősítettem, nehogy levegyék. „ A szomszédból kértek egy létrát, úgy tették föl a szobrot az obeliszkre. Addigra már minden irányból jöttek az emberek. „Csak vártam az uramat haza, aztán átmentem a szomszédba érte, de mondja az öreg mama, most rakják föl a turulmadarat a helyére. A gyerekeket ott hagytam, uzsgyi az apjuk után. Ahogy akartam átugorni az árkot, láttam. hogy már két ember döntögeti a bolgárok emlékművét ( az akkor még kint volt a gyalodút mellett), és ahogy ugrottam, úgy elestem, egy nagy kő kivágta a térdemet, gyorsan beborítottam zsebkendővel. Amíg vacakoltam a térdemmel, addig leborult a bolgárszobor”. Süldő lányok kíváncsian várták a fejleményeket egy bokor mögül. „Ott bámészkodtunk, mikor két ember, kapatosak lehettek, döntögették a bolgárok szobrát. Arra jött egy gazda, erős ember és azt mondta- Na, mi van , útkoprók? Nem megy, nem megy? Nem elég a tehetség, ….ó. Majd én megmutatom. Azzal hátralépett kettőt, a fél vállával és a két tenyerével nekiment a szobornak, az megbillent, és ledőlt. Aztán , hogyan került ki az út közepére, és ki piszkított rá, azt nem láttuk már.”
„Mire odaértem, föl is rakták a turult. A … elkezdte szavalni a Talpra magyart. Láttam, az út középen meg állt 2 rendőr.” – „Én már 6 éves voltam, apám elvitt a szoborhoz. Fehér hokedlin szavalta … a Talpra magyart. A fehér hokedli ragadott meg.” – „Ott voltam édesapámmal, az öcsém otthon maradt édesanyámmal” . – „ A ….tanító átadott egy elrejtett máriás nemzeti zászlót, melyet a madár lábához erősítettek, és két ember vezetésével hazafias dalokat énekeltek.” (A JEK hagyatékában levő képesnaplójukban található egy kép a turullal, lábánál egy zászló, melyet a KIE-s lányok hímeztek a948-ban a szabadságharc és Petőfi emlékére. Ez lehetett az a zászló, mely emlékezetben megmaradt „Máriás” zászlóként”)- „Mikor az urammal mentünk haza, a bolgárszobor már kint volt az úttesten.”
„Azért éjjel őrizték a madarat, nehogy megint levegyék. Aztán szemben gyűlést tartottak, a régi hercegi lakásban volt az irodájuk a Búzakalásznak.” Más forrás azt mondja, hogy a mai varroda helyén volt a gyűlés. „Ezután a mostani varroda helyén lévő kocsma melletti iparoskör helyiségében megalakították a Községi Nemzeti Bizottságot. Először a gyűlés levezetéséhez korelnöknek …-t választották, aki hosszú időn át a hitelszövetkezet köztiszteletben álló pénztárosa volt. A gyűlés hivatalos jellegét mutatja, hogy jegyzőkönyvet is vezettek, mely feladatra ….-t kérték meg.” A legfontosabb feladatnak a községben a rend és a biztonság fenntartását jelölték meg. Megalakították a nemzetőrséget is a rend fenntartására, mert a káosz kezdeti tünetei látszottak már. „Az óvoda helyén volt a jegyzőség, ott volt a fegyverlerakat. Puskához az jutott, aki akart. Nem törődött vele senki, hogy ki viszi el.” – „Azt hiszem, hogy Atádról is hozták a fegyvereket, ott a katonákat hazaküldték . Idegen katonák is voltak Szobon. A Tsz iroda helyén, akkori rendőrségen is volt 5-6 katona.” A közbiztonság megtartása mindenki érdeke volt.
„Másnap volt a felvonulás.” Erre már készült a falu. „Akkor műtötték édesanyát, ő kiállt a kisajtóba, mi meg elmentünk fölvonulni, nagybátyám, édesanyám öccse szavalta el a szobornál a nemzeti dalt, vagy a 12 pontot …. bácsi, postamester volt”
Ez már szinte megrendezett ünnepség volt. Sokan voltak felnőttek, gyerekek egyaránt. „A … tanító bácsi hozta szépen rendezett sorokban a gyerekeket”. (Ezt nem erősíti meg más emlékező) Hosszú idő óta először ünnepelt a nép szabadon. Elénekelték a Himnuszt, fölolvasták a 12 pontot, március 15-i mintára, szintén elszavalták a Talpra magyart. „A férjem öccse Kaposvárról hozott egy zászlót, az volt rajta: ruszkik haza vagy takarodjatok ki oroszok! Úgy volt rányomtatva a szöveg.”
„Valameddig nem járunk iskolába, aztán a bejáróknak be kellett járni Csurgóra, de a kollégistákat elküldték haza.” A szobi gyerekek jártak iskolába, de nagyon laza volt a tanítás. „Sokat játszottunk, hosszúak voltak a szünetek, …néni mindig jött sírdogálva, hogy most ez történt Pesten, most az történt”. Pesten kiengedték a politikai foglyokat. „Jött át sírva a szomszédlány, hogy kiengedték a sógorát a börtönből. Én gyerek voltam, nem tudtam, hogy örömében is sírhat az ember”
Hárman teljesítettek sorkatonai szolgálatot a kékávónál , kormányhivatalokat, kormánytagokat őrizek. Rákosit Mátyást, Dobi Istvánt. Kettőjüknek már csak három napjuk volt vissza a leszerelésig, hazajöttek pénzért, ruháért és mentek is vissza. Ott érte őket a forradalom. Félelmükben levágták az egyenruháról a gombokat és indultak haza. „Valahol a fal mellé állították őket a ruhájuk miatt, aztán egy pincébe bezárták mindkettőjüket. Azt hiszem, az oroszok engedték el őket” – „Elment vissza, közben kitört a forradalom és nem kaptunk róla hírt. Két hét múlva kaptuk a hírt, hogy elfogták őket Rákoskeresztúron, ki akarták őket végezni, de közben bejöttek az oroszok, és nem engedték. Onnan gyalog indultak Somogyszobra, bujkálva Nagybajomig, ott a nagynénémtől kaptak kerékpárokat. A szőlőn keresztül (az atádi út és vasút mellett, mostani kiserdő helyén), nagy szakállal jött meg. Aztán visszavitték őket, egy kormánytagot kellett őrizniük, utána meg letartoztatták mégis.” A vád szabotálás, katonaszökevény. Elhagyták őrhelyeiket.
„Anyám azt mondta, zöldebb volt a fű, kékebb volt az ég október 23-án.” Jöttek a fellegek. A vonatok közlekedése megint akadozott. „Egyik nap Szob felé nem jött vonat, ott aludtam a barátnőméknél. Anyu kétségbe volt esve. A barátnőm apja telefonált Csurgóról a szobi állomásra, onnan értesítették a családomat.”
A forradalmat leverték. „Csurgón, hárman barátnők naplót írtunk a történésekről, le akartuk írni, hogy mi történt az országban. Aztán jöttek a katonák, minden osztályban kutatást tartottak fémkeresővel. Mindenkinek csörgött a táskája a körzőktől. Pisztolyt, gránátot kerestek. Előtte nem sokkal disszidált az egyik 4.-es osztály Jugoszlávia felé, a teljes osztály. Akkor megijedtünk, eltüzeltük a naplót,”
A rádióban felhívásokat tettek közre, hogy mindenki vegye föl a munkát. „Én Pesten dolgoztam, egy baleset miatt voltam itthon gyógykezelésen. Nem mentek megint a vonatok, a fölhívásra nem jelentem meg Pesten a munkahelyemen, szabotőr lettem.”
A forradalmi tevékenység miatt sokat letartóztattak, majd az atádi őrsre vitték őket. Megverték azt, ki fölolvasta a 12 pontot, elbocsátották állásából, értelmiségi létére Kaszóban vágta a fát. De megverték azt is, aki adta a létrát, hokedlit, azokat, akik akarták döntögetni a bolgár emlékművet, és azt is, aki hozta a föliratos zászlót. Egyik vezető szerepet játszót megverték, nem volt hajlandó elárulni társait, Kistarcsára vitték. „Bakfis voltam még, mikor meglátogattuk apámat Kistarcsán. Sorban álltak a foglyok, úgy mentünk el előttük, hogy lehajtott fejjel, szót sem szólhattak. Apám pisszeget, akkor ismertük meg. Látszottak rajta a verés nyomai. Sovány volt nagyon.” A régi pártemberek, kik baj nélkül jöttek ki ebből a forradalmi időből, följelentéseket írtak. „Apámra rá akartak fogni sok mindent. Ennek a kivizsgálása 57-ben kezdődött, de a barátai melléálltak, nem sikerült megint meghurcolni a kitalált bűncselekményekkel.”
Beszélik azt is, hogy voltak emberek, kik ablak alatt hallgatóztak, kinél recseg-ropog a Szabad Európa adója, hol sír föl „Oly távol, messze van hazám! „Ez volt a Laci, halkabban, korszak.” – „ Én az íróasztalnál tanultam, azon volt a rádió, mikor bejött két bőrkabátos ember. Odajöttek, megdicsérték a rádiót, én azonnal tovább dicsértem, hogy bizony , ezen lehet fogni Amerika hangját is és Szabad Európát is. Apámból kiszaladt a vér.”
- Nyugat, Amerika nem segített. „Nemsokára láttam a padlásunkon egy olyan üres zsákot, amire az volt rányomtatva:”az amerikai nep adomanya ” Ennyi telt tőlük.
- Az 56-os forradalomban történtekről készültek fényképek, de elkallódtak.„Eldugtuk a képeket, aztán el is felejtkeztünk róla.” Reméljük, előkerül még belőle valamikor. (A JEK hagyatékában van egy kép)
Adatközlők voltak: Antalics Miklós, Boros Magdolna, Héder Györgyné, Lőcziné Szabó Borbála, Diseri Józsefné, Spanics Ágnes, Spanics Katalin, Tóth Klára, Karaj Puskás József, Baranyi Jánosné, Szüre József, Molnár Ikke, Sóla Eszter, Molnár Sándor emlékbeszédéből is van részlet benne.(Neveket, azonosítható adatokat nem közlünk, csak pontokkal jelöljük)
SK