Vilma-ház

(Elvesző, elfelejtődő mondatok)

Öregek mondták, tették:

Dencsi Horváth János bácsi mondta: Kisillés Jánosnak, ha mondtak neki egy Jókai regénycímet, és elkezdték valahol az idézetet, folytatta tovább. Szinte kívülről tudta valamennyit.

Diseriné Eta mondta, hogy régen, ha a vetésen a vastag hótakaró felszíne megolvadt, és visszafagyott, láncot alkotva mentek, és botokkal törték a jeget, hogy a vetés levegőhöz jusson.

Puskásné Katica néni mondta, mikor meglátott egy- egy repülőt , míg ezek nem voltak, nem ilyen volt a nyár, a tél.

Torma Józsefné mondta: Régen csak szilvalekvárt és eperlekvárt (szederfa-eperfa) főztek, mert ezekhez nem kellett cukor.

Diseri Józsefné modta, hogy Jószámoló Puskás Vilma a telkükön átfolyó patak medréből szedett ki fehér agyagszerűséget, és avval meszelte a házat.
Kisillés Sándorné mondta, hogy a szobi asszonyok nem jártak piacokra árulmi, „nem volt illő”.

Dencsi-Horváth János mondta, régen, még az űrgödrös WC. előtt, 3 karót összekötöttek 2/3 részben, térd magasságban sátor alakzatban, bokor mellé állították, alá szalmát tettek. Ezt az alkalmatosságot használták, esténként a szalmát a trágyadombra dobták, helyére frisset raktak.

Karaj Puskás mondta, hogy a Vilma- háznál a cserépkályha melletti ágy fölött egy puska volt fölakasztva.

Kiss Istvánné mondta, hogy a reformátusoknál nincs szenteltvíz, keresztelőkor is csak keresztvíz.

Kiss Istánné és Torma Józsefné is mondta, hogy a régi karácsonyokkor nem volt ajándékozás.

Diseri Józsefné mondta, hogy a Vilma-ház udvarán levő fügefát az öreg Puskás János hozta Fiuméből.

Kisillés Sándorné mondta, hogy a Kács -tóban a cselédek libái fürödtek.

Orbán István mondta: A Jancsi -hegyet elhordták. (Szob és Baráti között) A Benkő néninek volt ott szőlője. Ott volt 1 tó, az volt a kenderáztató, az a Patyak-tó. A módos polgárok itt áztatták a kendert.

Dr. Kasza Ferenc mondta: Az unokatestvérem mesélte,hogy régen a tanév kezdésekor a diákoknak egy tyúkot kellett vinniük a tanítónak. Puskás János egy kisebb testű tyúkot vagy jércét vitt, ezért a tanító nemtetszését fejezte ki és azt mondta : ez csak egy pitye. A többi tanuló ettől kezdve szegény Jánost csak Pitye Jánosnak hívta. A telkük végében lévő egykori kenderáztatót pedig Pitye-tónak hívja a falu.

Kisgyura Józsefné mondta, hogy a Hencz boltban, mely a Kovács Zsuzsa háza helyén volt, lehetett venni gumicukrot, és Hencz Károlynak piros (albinó) volt a szeme.

Kiss István mondta: régen a gabonakereszt aljára egy visszahajlított kévét raktak kalászával fölfelé, hogy ne érje a földet a szem, arra rakták a többi kévét.

Varga György írta a Bibliája első oldalára 19o1-ben „19o1-dik esztendőben, január 21.-én dörgött az ég”.

Sámóczi Józsefné, KisillésSándorné és Torma Józsefné mondta, hogy régen a halottas lepedőn, a halott arca fölött,(a két szem, majd keresztben a száj és a homlok irányában) keresztet vágtak.

Id. Filák Istvánné mesélte, hogy mikor kicsik voltak a gyerekei, karácsonykor vitt a lakásba szénát, bábukat készített és eljátszotta, elmesélte Jézus születését a kicsiknek.

Torma Józsefé mondta, hogy régen a dió héját összetörték, megfőzték és annak a levével festették drappra a munkásruhákat,

Antafi József: Az olvasó-kör Nagy Józseféknél volt, -hívták még Piros Jóskának is-, a belső szobában, mit úgy béreltek a kör tagjai.

Antal Gábor bácsi mesélte, régen a református templom mennyezete kék volt, sárga csillagokkal. (be is igazolódott, most újra ilyenre van festve)

Kiss István mondta / Kálvin u 26./ Ma, 2oo5-ben nincsenek parasztok, csak vállalkozók.

Torma Józsefné mondta, hogy a Kiegyezésről tudomást szerezve a szobi reformátusok istentiszteletet tartottak, majd fáklyás felvonulást rendeztek a falu végéig (mai Erzsébet-kertig), így ünnepelték meg a Kiegyezést.

Diseri Józsefné mondta, hogy Pálfi Lidi néni, Katona Istvánné, és még egy asszony, fejvékával a fejükön, gyalog mentek Fiuméba, meglátogatni katona urukat. A kosárban disznóöléses, bor, és kukoris volt.

Nemesné Puskás Katalin mondta: Mikor mentek a Gyöngyösbokrétával próbálni a Tosáék házához, (30-as évek) az ég aljának nagy darabon a színe olyan volt, mint a tűz. Nagyon csúnya volt. Elnevezték “északi fénynek”

Dencsi Horváth János mondta: a sümegi fazekasokat, kik hodták a portékájukat Szobra is, úgy csúfolták: „Pinezért nem adom.” Nem bíztak a pénzben.

Torma Józsefné így mondta a csipetnyi sót-„életnyi só.” Életnyi só is kell az édestésztába.

Saly József mondta: Az öregapám öregapja mindig azt mondta: Ha tavaszt a téltől, nyarat az ősztől nem lehet megkülönböztetni, ha fölszántják a dűlőutakat, a Szentföldön háború lesz, az asszonyoknak teher lesz az állapotuk, a lányoknak nem lesz szégyene, akkor itt a világ vége.

Tóth Imre bácsi mondta (az utolsó kisbíró): „Mikor égett Igal, fénye Somogyszobig látszott.”

Pálfi Lidi néni mondta, hogy, nyikorgó (gombos) cipő nélkül el sem mentem volna a templomba.

Dencsi Horváth János mondta: Ha a betyárok elhajtották a jószágot, csak a temető melletti nádasig üldözték őket, mert a mocsáron nem lehetett utolérni őket.

Szegvári atya mesélte: „Disznóvágásnál a böllérek már alaposan beboroztak, mikor a gazdasszony odament, ránézett vérkeverés közben a leölt állatra, majd fölkiáltott: „Jaj, az anyakoca! 7 árvát hagyott maga után! (Ez 7O éve volt).

Dencsi Horváth János bácsi mondta: hogy régen Szobon 7 vízimalom működött. Az ő tetőfájuk és a Varasdy Juci néniéké is ilyen bontott fából származik.

Saly József a karácsonyfa alá mindig tett egy marék szénát, mire kukoricát szórt.

Kisgyuráné Lébár Örzse: Az 1875-ben kiadott halottas könyvébe írta az 18oo-as évek végén: „Lébár Örzse tulajdona ezen halottas könyv, ha eltévelyedik, szerelmetes barátom, szolgáltasd kezeimhez, mert igaz jószágom.”

Torma Józsefné mondta: mikor Hohenlohe herceg Szobra költözött, a reformátusok küldöttségbe mentek hozzá, hogy tűzifát kérjenek az iskolájuknak, amit meg is kaptak. A herceg meg is vendégelte őket.

Torma Józsefné mondta: A csecsemõk ruháját napnyugta előtt be kellett hozni a szárítóról, hogy a napnyugta ne érje kint a kötélen.

Puskás Ferencné Zsupárdi Kati nénihez ( Kálvin u 51. ), ha vittek tátogó csirkét,( a csirkék torkában féreg volt, így nem kaptak levegőt, ezért tátogtak), letette a munkáját, bármit is csinált. A kamrából elővett egy, csak erre szolgáló kötényt, egy üveg petróleumot, és egy fűfélét, miről már lehúzta virágzatát. Egy hokedlire rápakolt, és egy széken ülve, a csirke kitátott csőrében, lent egészen a torkán, a petróleumba mártott füvet megpödörte , szép lassan visszahúzta, így vette ki a férget, és a csirkének már nem is volt semmi baja.

Héder Györgyné mondta: Régen a vőfények botjára kukorist húztak.

Spanics Lászlóné Intze Klára mondta, hogy a kokárda régen belülről piros, fehér, zöld volt, mert az a szívből fakadt. Ma egyedül Katona Tamás történésznél látjuk ezt.

Dencsi-Horváth János mondta, hogy az első tejcsarnok építéséhez (Kálvin u. elején. Utána volt a ház szikvíz üzem, TSz iroda, majd a TSZ eladta. ) 40 gazda adott be 1-1 tehenet, illetve annak az árát.

Id. Filák Istvánné mondta, hogy a régiek szerint, akit ítéletidőben temetnek, az megüdvözül.

Torma Józsefné mondta, hogy a mostani temető azért nincs megáldva, fölszentelve, mert az akkori katolikus plébános külön katolikus és külön református temetőt szeretett volna. A bíró és a reformátusok azt mondták, a felekezetek eddig is jól elvoltak egy faluban, egy temetőben, eztán is ellesznek.( az 1700-as évek végén)

Dávidházi Józsefné (Luther u) mondta, azt tartották régen, hogy pénteki napon nem szabad temetni, mert az minden péntekre hoz halottat maga után.

Kisgyura Józsefné (Kálvin u ) mondta, hogy Kisgyura István feleségét, Jekisa Rozáliát a villám agyonütötte, mikor a pap földjén arattak, és vitte a vizet az aratóknak. Azonnal meghalt.

Kiss Istvánné mondta: Régen a reformátusok nem tettek virágot az utcai ablakokba a vallás puritánsága okán.

Vass Terézia mondta, hogy 56. után a rádióban valamilyen formában minden év okt. 23-án felcsendült Beethoven IX. szimfóniája.

Torma Józsefné mondta, hogy régen szenteste csak kocsonya volt vacsorára.

Orbán István mondta, hogy Szt. Imre utcában a Bíró Marikáék háza volt régen az Esze-ház (kovács volt), ahol az első szobi kaszinó alakult 1896-ban.

Hóka Sándorné Marika mondta: Ha egy asszony üszköt (varacskos , sörtés, állatszerű lény) szült, az ahogy kibújt az anyából, el kezdett szaladgálni, azonnak agyon kellett ütni, mert visszabújik az anyába, és tönkreteszi belülről.

Dr. JankovicsTihamér katolikus plébános írta az 192o-as években: „ Húsvéti rét, húsvét napján és másnapján az ifjúság kimegy az uradalmi rétre labdázni. Ott van az egész község, az idősebbek mint nézők, a fiatalság mint résztvevők. Csak itt láttam ezt a szokást.” Azóta fölélesztették a vilmás fiatalok ezt a régi szép szokást.

A népemlékezet azt tartja, hogy IV. Bélát a tatárjáráskor 7 kanász kisérte Segesdre Szobbról, mikor menekült.

A népemlékezet szerint a katolikus templom egy török -kori tömegsírra épült.

A végén 2 nyomtatásban is megjelent kevésbé ismert adat:

Magyar Kálmán -Nováki Gyula : Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig című munkájukban ez olvasható: „Véleményünk szerint a Szobi család birtokközpontjában, —Szobbon a 14-15. században előbb udvarház, majd Bakócz Tamás idejében kisebb kastély állhatott, amelyet 1526 után megerősítettek. Segesd közelsége miatt hadászatilag sem az 1550-es évek Váradi Zsigmond -féle birtoklása alatt, sem később a török időkben (1556-1686) nem kaphatott különösebb jelentőséget. Németh Péter 1991-ben folytatott somogyszobi terepbejárása során csupán a középkori templom maradványait találta meg. A vár helyét még nem ismerjük.”
”

Somogy megye múltjából című kiadványban olvasható: Szobnak a tatárjárás idején dupla földsánca volt.

SK