Boldogasszony anyánk és a Vilma –ház
„Boldogasszony anyánk, égi nagy pátrónánk! Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!”
Magyarországnak a 19. századig még nem volt hivatalos himnusza. Hivatalos állami ünnepeken az osztrák Gott erhalte hangzott el himnuszként, sokszor játszották a Rákóczi –indulót, a magyar vonatkozása miatt. A Boldogasszony anyánk, illetve az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű Szent Istvánt dicsőítő éneket énekelték nemzeti himnuszként akár hivatalos ünnepeken is. A mai Himnusz szövegét Kölcsey 1823-ban, zenéjét 1844-ben szerezte Erkel Ferenc. Ez a himnusz lassan vált a magyarok himnuszává, ugyanakkor lassan visszaszorult az állami ünnepekről a Boldogasszony anyánk.
Az első vilmás kiránduláson az Esztergomi Bazilikában páran, vagy nyolcan a Mindszenti-kápolnát keresve elbóklásztak. Egy kivetkőzött ferences szerzetes elnavigálta őket a Mindszenti –kápolnába. Elmesélte Mindszenti József életét és a kápolna történetét. Viszonzásul azt kérte, énekeljék el együtt a Boldogasszony anyánkat. Nagyné Marika, Kiss -Torma István és Pálné Margitka, Héder Mariska néni, és még páran a volt szerzetessel kezdték énekelni ezt a régi himnuszt. Szinte zengett a terem! A következő évben a jáki kiránduláson a Szent-György templomban halkan orgona szólt, valaki gyakorolt. Azért odaállítottak négy embert, Héder Mariska nénit, Szüre Jóskát. Diseriné Etát Nagyné Marikát. Mikor elkezdték az éneket, elhallgatott az orgona, a második versszaknál halkan kísérte őket, de tovább nem énekelték, szétszórodtak, pedig az orgona egyre hangosabban követelte a folytatást. A harmadik kirándulásukon Tihanyban szintén fölzengett az ének, ekkor már készültek rá, már sokan is énekeltek, és kottákat is hoztak magukkal.
És utána mindenhol elénekelték, Zircen, Varasdon, a fertőrákosi- kőfejtőben, stb..
Üskün valaki azt mondta: muszáj nekünk mindig ezt énekelni? Nem muszáj. Ez volt az utolsó kirándulás, hol elénekelték. Erdélyi kirándulásukon a Gelence szívetmelengető szép régi templomában valakinek eszébe jutott , hogy el kéne ezen a csoda-helyen énekelni a Boldogasszony anyánkat, de nem volt velük olyan idősebb vilmás, aki biztonsággal tudta volna énekelni, kotta sem volt náluk.
Ahogy kialakult a szokás, kifáradt és el is múlt. De az ének még fölhangzott a kenyérünnepeken.
Somogyszobon kenyéráldás, szentelés a templomokban nem volt. A reformátusok úrvacsoraosztással tisztelegtek az új kenyér előtt.
A új kenyér tiszteletére a Kereszténydemokraták ökumenikus istentisztelet tartottak minden évben felváltva valamelyik templomban. 2004-ben csatlakozott a Vilma-ház a kenyérünnephez. Így vagy a templomban, vagy a Háznál, de szinte mindig elhangzott a Boldogasszony anyánk, ez a régi szép ének.
Az egyházi részt Torkos Tamás rendezte, segítői az evangélikusoknál Pálfi Istvánné Margit, a reformátusoknál Torma Zoltán volt. A rendezvény többi része a vilmások feladata lett, kenyérsütés, öltöztetés, stb.
Mivel kenyérünnep addig nem volt Somogyszobon, Kiss Istvánné Horváth Erzsébet véleményét kérték ki a vilmások, mert a Ház református ház. Örzse néni volt gondnok a reformátusoknál, de családja visszamenőleg sok- sok generáción át adott a gyülekezetnek gondnokot, presbitert, kántort. Így tisztában volt a református szokásokkal, jelleggel, léttel. Áldásával megtartották az első kenyérünnepet. Az asszonyok sütötték a kenyeret, egy kenyeret átkötöttek nemzetiszínű szalaggal, hímes szőttesre tették egy kosárba. A többi kenyeret fölszelték, kenték házizsírral, hagymával, paprikával díszítették. A férfiak dolga volt a vendégek kínálása egy-egy pohár vörösborral.
Az első kenyéráldásnál Horváth –Kiss Örzse néni fölöltötte régi, eredeti somogyszobi viseletét, Horváth Zsófi és Pál Mariann, Hóka Kitti és Hóka Fanni voltak vele, szintén eredeti viseletben. Így mentek a templomba. A szobi református templom újra látott 60, 70 év után régi népviseletet. A két nagylány ünnepség után viseletben elment Atádra a tűzijátékot megnézni. Voltak is csodálóik.
Istentisztelet után átjöttek a Vilma-házhoz a templomban levők is. Mikor meglátták a kapuból a vilmások a tömeget, beszaladtak a Vilma konyhájába és kettévágták a nagy szelet kenyereket.
A Vilma- portáján elénekelt minden felekezet 1-1 éneket, majd a Polgármester úr rövid beszéde után a három pap megáldotta, megszentelte a kosárban levő kenyeret. A népvisetbe öltözöttek félkörben álltak a papokkal a kenyér körül. Viseletbe öltözött fiatalok kínálták a közönséget zsíros kenyérrel, a férfiak egy pohár vörösborral az egybegyűlteket. Váltakozva volt az istentisztelet a református és az evangélikus templomban, majd később csak a Házhoz közelebb levő reformátusban. Volt, mikor hárman öltöztek föl viseletbe, volt mikor tizenketten.
Hosszú évekig bementek a fiatalok Horváth –Kiss Örzse nénihez, hogy a ruhájukat megigazgassa, no meg tiszteletből. Így ment 21 évig . Közben az idősebbek elmentek, Molnár Sándor tanár úr, Héder Mariska néni, Pálfiné Margit. Torkos Tamás is elmaradt (nagyon hiányzik a szervezése) A Háznál az egyházi énekek éneklése akadozott, a végén már csak a Boldogasszony anyánk maradt meg. Idén is az első 3 versszakát énekelték, és először volt a katolikusoknál az ökumenikus istentisztelet.
Reméljük, hogy megmarad ez a 21 éves, hagyománnyá vált ünneplés.
SK