Staférung német eredetű szó, tágabb értelemben magyarul kelengye, hozomány.
Kép:Abroszok, párnák a nagyatádi kiállításon
Régen a lányokat férjhezmenetelkor kistafirungozták. Elsősorban vászonneműből állt: viselőruhák, párnák, lepedők, szalmazsák, derékalj, kendők, abroszok, törülközők, de hozzátartozhattak a lakás felszereléséhez szolgáló használati tárgyak: cserépedények, a ruhanemű tartására szolgáló ládák, bútorok stb. is. A kelengye sok helyen a fiatal pár részére szinte életre szóló ellátást biztosított. „Ahány lánya volt, annyiszor égett le a háza”-tartja a mondás.(forrás:internet)
A továbbiakban csak a somogyszobiak emlékezéseire hagyatkozunk.
A lány hozományát, staférungját a lakodalom után vitték a fiús házhoz. Itt nem volt szokás bemutatni a falunak, hogy mit kapott a lány. „Olyan nem volt, hogy egy lánynak ne legyen kelengyéje, mert akármilyen szegény volt a család, földje volt. Tudott vetni kendert. Azt megfonták, szőtték.”
Moringlevelek: 1883, 1900 és 1915-ből.
Sokszor a két fél szerződésben rögzítette a hozomány mennyiségét, özvegység esetén igényét a családdal szemben. Ez a móringlevél. A hozomány sorsát komolyan vették írás nélkül is. „Mikor én idekerültem, az ángyikám vezette a házat, ő rendezte a családot, Gyermekük nem volt, mikor meghalt, az örököseinek visszavittük, amit hozott stafírungba, így tartottuk illőnek.”
A saférungot még a II.világháború alatt is vagyonnak tekintették: „A zsidó vagyont, a -zsidó staférungot- (T Erzsébetét). Sz. Gyula osztotta szét a vasutas rászorulók között.” „ Mikor bombázták Szobot és égtek a zsupposházak a katolikus templom utcájában, elmentünk a réten keresztül elhozni a nővérem staférungját, mert féltettük. Mi cserepes házban laktunk, ők meg zsupposban”.
A bolgárok bejövetelekor eldugták, elásták, amit tudtak. „A földes szobában ástuk el a staférungot. Épphogy elsimítottuk, már itt voltak a bolgárok. Azon járkáltak, és nem vették észre.” – „A sógorom segített a pajtában gödröt ásni, gumilepedővel bélelt faládákba tettük a staférungot. Megtalálták, egy törölköző lett meg belőle, mit a réten ejtettek el.” – „A kamrában ástuk el egy ládában, de föl kellett venni, mert belementek az egerek.” – „Mi a pajtában ástuk el, épségben megmaradt, volt, aki az istállójában ásta el, azé tönkrement.” – „Az udvaron ástuk el, de följött a talajvíz. Kint szárogattuk, a bolgárok meg csak mosolyogtak.” – „Nagy, öntött vasfazekakban, fedővel letakarva a góré alá ástuk a sok hímzett, felszedett ruhát, nem találták meg.”
A libákat szinte a staférunk összegyűjtéséért tartották. A tolla párnákhoz, dunyhákhoz, derékaljhoz kellett, a megpucolt hízottlibákat kereskedőknek eladták, és „ennek az árából futotta színes fonalakra, pántlikákra, szőttesekhez,- alsószoknyákhoz, lepedővégekhez csipkére, efféle luxusra”.
Kép:Kelengyeládák, sublot
Nem volt meghatározott mennyiség, ki mennyit tudott vinni a házasságba, annyit vitt. A ruhaneműkön kívül volt a staférungban láda, komód. később szekrény. „Ez a szekrény, ami kint van, a nagymamám hozományában volt. Volt párja is. Ő 1899-ben ment férjhez”. Staférungban általában volt 2 dunyha, 6 vánkos, hozzávaló dunyhahuzat, párnahuzat, kb. 6 lepedő, abroszokból is szokott lenni 6-12 különböző használatokra, mindennapi használatra és hímes abrosz is, minden abroszhoz volt 2-3 szakajtóruha („kocka alakú”), vékaruha, „mikor vékában vitték az ebédet, evvel volt körültakarva. Olyan, mintha egy törölközőt ketté vágtak volna”, 10-12 db. törölköző is, de még zsák is, abból is 10-12 db. Minden lány vitt legalább 3 halottaslepedőt. Egyet magának, egyet az urának, egyet meg az esetleg meghalt gyereknek. Agyagedényekből, ( főző, sütő, bögrék, tálak, stb)volt, aki 100 drb-t vitt a hozományában
Kép: Halottaslepedők, szakajtó-és vékaruhák, törölközők és abroszok
Később az I. világháború után már kapott a lány konyha és szobabútort is. „Édesanyám 27-ben ment férjhez, ő már 2 ágyat, 2 szekrényt kapott, 2 éjjeliszekrényt, asztalt is kapott 4 székkel”. – „Nekem mostohám volt, de rendes volt, kiadta a tükröst is, pedig az nem járt még abban az időben a szobabútorhoz a hozományban.”
A lányok megkapták a szülőktől a háztartási felszereléseket, edények, tányérok, evőeszköz stb., sőt még a ruhákat is, amit viseltek egy életen át. (amíg nem vetkőztek ki).
A hozomány összesíti azt a vagyont, amit a lány vitt a házasságba. Esetleg ház, szőlő, föld, volt a hozomány része a staférung mellett, de általában pénzt is kapott. Így írja le egyik emlékezőnk: „A férjem apja 4o holdon gazdálkodott, heten voltak testvérek. Mindegyik gyerek kapott hozományt. A lányok ¼ részt (szekció) és stafírungot, a fiuk ½ részt. Az itthon maradó örökölte a házat és a birtokot szőlővel együtt, de csak az öregek halála után. /egy szekció az 12 hold föld, rét, legelő, erdő jog/.”
Mi a szövött holmikat mutattuk a Vilma-ház gyűjteményéből 2017, június 24-én a Nagyatádi Városi Múzeumban.
Kép: párnavégek
(vilmás gyűjtés)
SK